Tudomány

Hatalmas lézersugárral oldhatjuk meg az emberiség egyik égető problémáját

2024-11-04

Szerző: László

A grazi műszaki egyetem Geodéziai Intézetének kutatói innovatív módszert dolgoztak ki, amelyben a lézeres távolságmérés technikáját kombinálták fejlett gravitációs mezőmodellekkel. A Föld tömegének eloszlása, különösen a nagy víztömegek, jelentős befolyással vannak a keringő műholdakra és a űrbeli törmelékekre ható gravitációs erőkre. Ebből következően, e gravitációs változások pontos térképezése elengedhetetlen a műholdak pályájának előrejelzéséhez.

A lézertechnológia lényege, hogy a Föld körül keringő objektumokra lézersugarakat irányítanak. A kutatók nyomon követik, hogy a visszaverődő sugár mennyi idő alatt tér vissza a Földre, amelyből kiszámítják a tárgyak távolságát és pozícióját. E módszer lehetővé teszi a műholdak helyzetének akár centiméter pontosságú meghatározását.

A kutatók szerint az új eljárás nemcsak az űrszemét követésében jelent áttörést, hanem számos más területen is alkalmazható, például a műholdas műveletek és az űrnavigáció terén. Ahogy az űrverseny egyre élesedik, több nemzet is fókuszál az űrkutatásra, ezzel párhuzamosan pedig növekszik a Föld körül keringő működő és nem működő objektumok száma. A nem működő objektumok jelentik a legnagyobb kihívást, mivel irányítás nélkül sodródnak, ami kárt okozhat a még aktív eszközökben.

A világűr zsúfoltsága miatt a szakértők egyre inkább aggódnak, hiszen a törmelékek miatt a Föld körüli pályák túlzsúfolttá válhatnak, így megnehezítve az új eszközök fellövését. Az Európai Űrügynökség (ESA) adatai szerint eddig 640 ütközést észleltek a keringési pályákon, és a becslések szerint a 10 cm-nél nagyobb űrszemét darabok száma több mint 40 000-re tehető Föld körül. Statisztikai modellek alapján a legkisebb méretű törmelékdarabok száma akár több millióra is rúghat.

A kutatók az eredményeiket és számításaikat nyílt forráskódú szoftverükön, a GROOPS-on keresztül tették elérhetővé a tudományos közösség számára, hozzájárulva ezzel az űrkutatás fejlődéséhez. Ezzel a lépéssel próbálják megelőzni az űrbeli ütközések számának növekedését, és biztosítani a jövőbeni űrmissziók sikerességét.