Allan Albig, a Boise Állami Egyetem Biológiai Tudományok docense szerint a biomolekuláris kondenzátumok felfedezése olyan új lehetőségeket kínál a sejtbiológia terén, amelyek teljesen átalakíthatják a biológia tanulmányozását. A kondenzátumok működését a lávalámpákkal hasonlítja, ahol a belső viasz részecskék egységes cseppekké olvadnak össze, írta a Science Alert folyóiratban.

A kondenzátumok kialakulása során a sejtben található fehérjék és RNS-molekulák gélállapotú cseppekké rendeződnek, aminek következtében új mikrokörnyezetek jönnek létre. Ezek a kis biokémiai kompartmentek vonzzák egymáshoz a további fehérjéket és RNS-t, és ezáltal új feladatokat kaphatnak a sejten belül. Albig kifejti, hogy a kondenzátumok formálhatják a sejt működését, mivel nemcsak hogy elválasztják a különböző molekulákat, hanem új interakciókat is létrehoznak közöttük.

Ez a felfedezés különösen fontos lehet a baktériumok vizsgálatában, ahol a biomolekuláris kondenzátumok jelenléte azt jelzi, hogy ezek a mikrobák sokkal bonyolultabbak, mint korábban gondoltuk. Albig hangsúlyozza, hogy ezek a kondenzátumok önszerveződési képességük révén új nézőpontokat nyújthatnak az élet kialakulásának megértésében, mivel az RNS-molekulák képesek lehetnek protocellákká alakulni, még membránok nélkül is.

A biomolekuláris kondenzátumok legújabb kutatásai áttörést jelenthetnek olyan betegségek kezelésében, mint az Alzheimer-kór vagy a Huntington-kór, ahol a kondenzátumok manipulációja kulcsfontosságú lehet. Képzeljük el, milyen hatalmas hatása lenne, ha a jövő kutatásainak segítségével minden egyes biomolekuláris kondenzátumnak egy adott funkciót tudnánk tulajdonítani, ezzel forradalmasítva a biológia tankönyveket és a sejtek működésének megértését! Ne hagyja ki a jövő felfedezéseit!