Szenzációs Felfedezés: Magyar Asztrofotós Igazolta, Hogy Az Év Legfényesebb Üstököse Szétesett!
2025-01-28
Szerző: Anna
Majzik Lionel, egy tehetséges magyar asztrofotós, nemrégiben sürgető felfedezést tett: az év legfényesebb üstököse, a C/2024 G3 (ATLAS), néhány nappal ezelőtt szétrobbant! Az eseményről számos tudományos portál, közöttük a Live Science, az IFL Science és a Space.com is beszámolt.
A C/2024 G3 (ATLAS) üstököst április 2024-ben fedezték fel, és január 13-án mindössze 0,09 csillagászati egységre, azaz körülbelül 13,5 millió kilométerre közelítette meg a Napot. A felfedezés előrejelezte a szétesést, amit Majzik Lionel fotói biztosítottak, hiszen a szakemberek már napokkal korábban gyanították a bekövetkezést.
Miután Magyarországon a napfogyatkozást követően lehetetlenné vált az üstökös megfigyelése, Majzik egy chilei távvezérelt teleszkóp (iTelescope T75, Rió Hurtado) segítségével követte az üstökös útját. „A január 18-án készült felvételeimen még tisztán látszott a mag, azonban január 19-én már csak egy hosszú, fényes sáv volt észlelhető, mintha az üstökös magját »kiharapták« volna” – osztotta meg Lionel. Kezdetben egy kémiai hiba lehetőségére gondolt, de alapos vizsgálat után világossá vált, hogy a C/2024 G3 (ATLAS) magja ténylegesen szétesett.
Az esemény hatalmas tudományos érdeklődést keltett, és más szakemberek, például Sárneczky Krisztián csillagász (HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont) is részt vettek a megfigyelések megosztásában nemzetközi fórumokon. Január 20-án készült felvételek megerősítették, hogy az üstökös magja valóban megsemmisült, a napfogyatkozás utáni fokozódó hőterhelés okozta a szétesést.
Majzik kifejtette, hogy az üstökös szétesése komoly tudományos lehetőségeket nyújt. „Ez lehetőséget ad megvizsgálni a mag és a kóma szerkezetét, hasonlóan a C/2011 W3 (Lovejoy) esetéhez, ahol az üstökös anyaga lehetővé tette a további kutatásokat.” Bár a C/2024 G3 (ATLAS) már nem rendelkezik látványos »fejjel«, a szétválás után keletkezett por- és anyagtörmelékfelhő hetekig aktuális kutatási lehetőségeket kínál, mielőtt végleg szétszóródik a világűrben.
Az ilyen felfedezések nem csupán az asztrofizikusok és csillagászok, hanem az egész tudományos világ számára izgalmas lehetőségeket kínálnak, amelyek segíthetnek jobban megérteni a Naprendszerünkben zajló folyamatokat és a üstökösök viselkedését.