Egy friss jelentés alapján kilenc ipari berendezésgyártó cég folytat üzletet Oroszországgal, megkerülve a szankciókat. A közös vonás az érintett cégeknél a felsővezetők kapcsolatrendszere, akik a leányvállalatokon keresztül teszik lehetővé a gazdasági tevékenységet. A forgalom 2023-ra már megközelítette a 6,4 milliárd rubelt, ami figyelemreméltó növekedést mutat a háború kitörése óta.

A legszembetűnőbb példa a cseh TOS Varnsdorf, amelynek leányvállalata, a GDS Ural, továbbra is működik Jekatyerinburgban. A cég 2023-ban másfélszeresére növelte üzleti volumenét, miközben Csehországból importált alkatrészeket felhasználva gyárt. A TOS Varnsdorf leányvállalata csak 2022 februárja és 2024 szeptembere között több mint 12 millió dollár értékű terméket importált Oroszországba. A cég tulajdonosa, a KR-Prom, nemcsak a bevételeit háromszorosára növelte, hanem az Almaz-Antejnek (Sz-300, Tor légvédelmi rendszerek) és a Reducernek (Mil Mi helikopterek) is szállít.

Egy másik cseh vállalat, a Tachtech fűtő- és hőkemencéket szállít orosz kohászati vállalatoknak, amelyek megmunkált fémet biztosítanak katonai célokra. Ügyfelei között található az Omszki Közlekedési Gépgyár, amely a TOSz-1A "Szolncepjok" nehéz lángszóró rendszerekhez, és T-80-as harckocsikhoz gyárt alkatrészeket.

A svájci Meg Metal SA acéltermékeket exportál Oroszországba az Eurosteel leányvállalatán keresztül. Vásárlói között van a CRISM Prometey, amely atomtengeralattjárók és jégtörők számára fejleszt ötvözeteket. Az Eurosteel bevétele 2023-ban 206%-kal nőtt, elérve az 1,524 milliárd rubelt.

A svéd GCE csoport 2022 februárja és 2024 áprilisa között 655 árucikket exportált Oroszországba, összesen 5,82 millió dollár értékben.

A lengyel Seco/Warwick ipari kemencéket exportál Oroszországba, 2022 februárja és 2024 áprilisa között 149 terméket szállítva, 1,41 millió dollár értékben.

Ezeknek a cégeknek a leányvállalataiban közös, hogy bevételeik a háború alatt jelentősen növekedtek, és sok esetben kapcsolatuk van az orosz hadiipari cégekkel, még ha közvetlen kapcsolat nem is áll fenn.

A vállalatok által szállított termékek többsége kettős felhasználású áruként van nyilvántartva, amelyet az EU 11. szankciócsomagjának értelmében tiltottnak minősítenek. A kérdés, hogy vajon a nemzeti kormányok mit tesznek a helyzet megoldásáért, és hogy vajon a szankciók valóban hatékonyak-e? Jelenlegi állapotot látva sokan kételkednek ebben!

A cikk végén mindenképp érdemes megemlíteni, hogy ezeknek a cégeknek a fenntartása a gazdasági szankciók kereszttüzében egy újabb érv a szankciók érvényességének megkérdőjelezésére. Miközben ezek a vállalatok profitálnak a háborúból, a világ figyelme fokozatosan rájuk irányul.