Leonardo da Vinci, a reneszánsz sokoldalú polihisztora, nem csupán festészettel és tudományos felfedezésekkel foglalkozott, hanem érdeklődése kiterjedt a parfümök és az illatok világára is. Ráadásul a legtöbb ember egyáltalán nem tud róla, hogy e különös érdeklődése során akár emberi ürüléket is használt.

Dr. Caro Verbeek, a Kunstmuseum Den Haag és a Vrije Universiteit Amsterdam szakértője, aki több mint két évtizede kutatja az illatok művészethez fűződő viszonyát, elmagyarázza, hogy a parfűmök a reneszánsz idején a mindennapi élet alapvető részét képezték. Az emberek számára a szagok elengedhetetlenek voltak, hiszen sokan azt hitték, hogy a bűz különféle betegségek, például a pestis terjedését idézheti elő. Ennek következtében a parfümök gyógyítási célokra is szolgáltak, ahogy da Vinci is „kellemetlen szagok” (odori sgradevoli) néven említette ezeket.

Da Vinci egyik rendkívüli receptje vizelet és emberi ürülék keverékét tartalmazta, amelyet egy üvegben kellett tárolni, egy trágya alatt, legalább egy hónapig. Ezt követően egyfajta ‘bűzbombaként’ használták, amely a bűz elriasztására szolgált.

Az illatok nem csupán „kellemes” célt szolgáltak; a templomokban, otthonokban és akár kórházakban is használták őket, hogy megszabaduljanak a nem kívánt szagoktól. Verbeek hangsúlyozza, hogy a parfűmök nemcsak a testet körülvevő szagokat elfedni hivatottak, hanem a történelmi higiéniai körülmények miatt sok esetben praktikus megoldásokat kínáltak a bűz elnyomására.

Da Vinci az illatok kivonásával kapcsolatos technikákban is jártas volt, beleértve az infúziót és az enfleurage-t, melyekkel a növények illatanyagait nyerték ki. Munkáját a parfümök világában radikális és innovatív lépésnek tekinthetjük, még a reneszánsz férfiak között is, akik gyakran használtak természetes aromákat színpalettájuk gazdagítására, mivel a festési anyagok közé tartozott az is, amit parfümként is fel lehetett használni.

Jelenleg, a parfüm előállítási technikáinak bemutatása nemcsak érdekes téma, hanem jelentős kulturális örökség is, amely bemutatásra vár. Verbeek hangsúlyozza, hogy Leonardo felfedezései és írásai a szaglás tudományos érdeklődésének figyelmen kívül hagyása miatt még mindig ismeretlenek maradnak a nagyközönség előtt. A Wikipédia és más tudományos források hiánya miatt a laikusok soha nem tudják meg, hogy da Vinci valójában mennyire elkötelezett volt a parfümészet iránt.

Ezért fontosak az olyan kiállítások, mint a most Amboise-ban zajló esemény. Ahhoz, hogy a történelem elfeledett aspektusait felfedezhessük, nemcsak szavakkal, hanem tényleges tapasztalatokkal kell kiegészíteni tudásszintünket. A múlt és a jelen összekapcsolásához, a szaglás világa újra élesztése elengedhetetlen a kulturális örökségünk megértésében.