A technológiai fejlődésben való bízás elengedhetetlen, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fejlett országok energiafelhasználásának csökkentése nem elegendő a globális klímaválság megoldásához. Az elmaradottabb országoktól nem várható el, hogy egy csapásra felzárkózzanak a fejlett világ szintjére, hiszen az energiaigény folyamatosan nő. A klímacélok, amelyeket 2050-re határoztak meg, tarthatatlannak tűnnek, és sürgős lépésekre lenne szükség a helyzet kezeléséhez.

Karakas Ádám, a BCG partnere, optimista álláspontot képviselt az energiaszektor átalakulásával kapcsolatban, kiemelve, hogy az Egyesült Királyság példaértékűen kiiktatta a szenet az utóbbi évtizedekben. Az Egyesült Királyság szeptember 30-án zárja be utolsó szénerőművét, ami éles kontrasztot mutat a fejlődő országok helyzetével.

De mi történik az energiaszükséglet növekedésével? Az energiaigény 1800-ban 5000 terawattóra volt, míg ma már megközelíti a 170 ezer terawattórát. Az Egyesült Államokban az egy főre jutó éves energiaigény 230 gigajoule, Európában 130, Kínában pedig 115. Fekete-Afrika esetében az energiafelhasználás a legnagyobb problémát jelenti, ahol a legtöbb helyen 10 gigajoule alatt marad. A globális energiaigény növekedése mindenképpen kihívás elé állítja a világot, és nem várhatjuk el, hogy a fejlődő országok megálljanak a fejlődésükben.

Beck Zsófia, a BCG ügyvezető igazgatója rámutatott, hogy az országok 35%-ának nincsen klímaváltozással kapcsolatos terve 2050-re, míg a nagy ipari vállalatok esetében ez a szám csupán 20%. Az új zöld technológiák 55%-a lehet jövedelmező, és a finanszírozás 50%-a is kérdéses. Kína példaértékű lehet a megújuló energiaforrások terén, de ha a gyártás során továbbra is szenet égetnek, az nem hoz valódi változást.

A klímacéloknak van értelme, de a 2050-es határidővel komoly problémák adódnak. A világ kibocsátásának 70%-a a nagyvállalatok felelőssége, például a Saudi Aramco kibocsátása évi 15 millió ember terhének felel meg. Ezt a problémát a fogyasztói szinten történő tudatos döntésekkel is kezelhetjük – mondta Karakas Ádám, aki hangsúlyozta, hogy a fogyasztók nyomást gyakorolhatnak a vállalatokra, ha kollektíven lépnek fel.

Beck Zsófia kiemelte, hogy a megújulók kapacitásfaktora alacsony, például Németországban a napelemeké 11%-os, ezért az atomenergia nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elérjük a klímacélokat. Sokan aggódnak az atomenergia által termelt veszélyes hulladék miatt, de a probléma valójában a kezelési problémákból adódik. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a megújulók – például a szél- és naperőművek – is hulladékot termelnek, így ez a kihívás is megoldásra vár.

Európa sürgős helyzetben van: a zöld átállás finanszírozása évi 4000 milliárd dollárra rúg, de ha most nem lépünk, a klímaváltozás következményeinek kezelése sokkal magasabb költségekkel jár majd, potenciálisan évi 14 milliárd dolláros ráfordítással.

Beck Zsófia figyelmeztetett, hogy Európa nem hatékonyan hajtja végre az átállást, hiszen az energiaárak közt óriási eltérések vannak a kontinens és az Egyesült Államok között, és sürgősen át kell gondolnunk, hogy a legenergiaigényesebb iparágak, mint például a cementgyártás, hogyan fejlődhetnek a jövőben. Az éghajlatváltozás hatásai már most is érezhetők, és felmerül a kérdés, hogy mikor fogunk becsületesen szembenézni vele.