Afrika északi részén, Egyiptom és Szudán határvidékén fekszik Nubia területe, ahol egy rejtélyes népcsoportra bukkantak, akik magyarnak vallják magukat. E közösség tagjai a "magyarabok" néven ismertek, ami magyar törzset jelent. Az ő történelmük visszanyúlik egészen a 16. század elejére, amikor 1517-ben I. Szelim szultán hadseregével Egyiptomba érkeztek. A közösség tagjai a sikertelen hadjárat után Alexandriában maradt magyar katonák zendüléséhez csatlakoztak.

Később az egyik vezetőjük, Ibrahim el-Magyar, más néven Ábrahám vezetésével a vádiai Halfába menekültek. Egyesek szerint ez a történet csupán legenda, de Pécsváradi Gábor ferences szerzetes 1516-ban küldött levelében beszámolt arról, hogy találkozott a Jeruzsálemen átvonuló török hadseregben szolgáló magyarokkal.

Az asszuáni magyaraboknak saját eredetmondájuk van, amely szerint Mária Terézia idejében érkeztek Afrikába, és eltérően más, keresztény vallású magyaroktól, ők már kezdettől fogva iszlám vallásúak voltak. Feltételezések szerint elődeik iszlám hitre áttért magyarok, akiket Mária Terézia szügségből kiutasított az országból.

A legújabb kutatások különböző tudományos magyarázatokat állapítottak meg a magyarabok származásáról; ezek alapján nem csupán magyarok alkották őseiket, hanem délszlávok is. Az eddigi eredmények arra mutatnak, hogy a Szelim szultán által vezetett hadseregben valóban voltak magyarok, konkrétan magyar gyerekekből nevelt janicsárok. A szultán némely hadtestet Nubiába vezényelt, hogy biztosítsák a terület védelmét és a karavánokat az arab útvonalon. Ezek a hadtestek magyar és bosnyák janicsárokból álltak, akik végül nem tértek vissza az Oszmán Birodalomba, hanem letelepedtek a vidéken, ahol elkezdtek keveredni a helyiekkel.

A Magyarok Világszövetsége 1992-ben felvette a magyarabokat a tagjai közé, és Vujity Tvrtko külön epizódot készített velük a Pokoli történek című sorozatban. Fodor István orientalista több expedíciót is vezetett a magyarabok földjére, ahol összegyűjtötte a következőket is: „Ál-Mágyárí lá jiszálli fíl-meszgyid.” (A magyar nem imádkozik mecsetben.) „Rá'sz el-mágyár zejj el-hágjár.” (A magyar feje kemény, mint a kő.) „El-mágyárí jilbisz burnétá.” (A magyar kalapot visel.)

Ez a furcsa és titokzatos közösség még sok kérdést vet fel kutatók és érdeklődők számára, hiszen a magyarabok kultúrája és származási története gazdag és sokszínű, ami sokkal több, mint amit valaha is gondoltunk volna!