A kutyák angyalok szárnyak nélkül – tartja a közkeletű mondás. Akinek van négylábú kedvence, az bőszen bólogat, hiszen egy hosszú és fárasztó nap után már az is feldobja a hangulatunkat, ahogy a vidám farkcsóválásaikkal fogadnak minket. Sokan egyenesen családtagként tekintenek a kutyájukra és számos területen is igénybe vehetjük a segítségüket. Eléggé elterjedt, hogy a kutyák nemcsak a látásukban vagy mozgásukban korlátozott emberek segítőjeként funkcionálnak, hanem terápiás célokra is előszeretettel használják őket.

Zulu, a szuper kutya

Tóth Attila 2010 óta a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat tagja, aki kutyájával, Lili nevű német juhászával kezdte pályafutását. Attila úgy érezte, hogy kutyáját komolyabb, mentési feladatokra szeretné képezni, ám hamar kiderült, hogy Lili nem alkalmas a mentőkutyás munkára. Ezen a ponton találkozott Zuluval, a most már legendás mentőkutya fekete német juhászkutyával, aki már 8 hetesen megmutatta, hogy kivételes tehetséggel bír. Zulu képzése 9 hetes korában kezdődött, és azonnal kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Az éles bevetésekhez a kutyák idegrendszere és koncentrációja kulcsfontosságú, így Zulu gyorsan választható szuperkutyává vált.

Zulu hírnevére a Törökországban történt földrengés utáni mentési akció során tett szert, ahol a tűzoltók és mentők segédjeként működött. Az események gyorsan zajlottak, és Zulu jelentős szerepet játszott az eltűntek keresésében, hiszen a romok között olyan helyekre is be tudott hatolni, ahova az emberek nem fértek el.

Az önkéntes munka puszta önzetlenség

Fontos megemlíteni, hogy Tóth Attila és csapata nem hivatásos mentők, hanem civil önkéntesek, akik a szabadidejükben segítenek. A kutyáik képzését önkéntes alapon végzik, miközben saját munkájuk mellett teljesítik kutató-mentő feladataikat. "A kutatási-mentési bevetések veszéllyel járnak, amit tudatosan mérlegelünk" – mondta Attila. "Amikor Zulu élt, tudtam, hogy bármikor bevethetjük, és megálljuk a helyünket."

A hős kutya elvesztése

Zulu története tragikus módon egy komoly betegség következtében ért véget, ami az agyáig jutott, miután a rák megtámadta. A kutyát több hónapon át kezelték, de végül legyőzte a betegség, ami komoly érzelmi traumát okozott Attilának és családjának. Zulu eltávozásával nemcsak a kutyája, hanem egy kivételes barátja is távozott. A kutyák nem csupán a mentési feladatok során jelentettek sokat, hanem a család hangulatát is feldobták.

A kutyák iránti szeretet és megbecsülés sosem felejthető, és Tóth Attila ma is emlékezik Zulura mint a legjobb mentőkutya, akinek jelenléte nagyban hozzájárult a kutatások sikeréhez. Az önkéntes munka mélysége és a kutyájával megélt élmények formálták Attila életét és gondolatait a segítségnyújtás szabadságáról.

Extra információ

Zulu és Tóth Attila története számos önkéntes mentőcsapat inspirációját jelentette Magyarországon, emlékeztetve mindannyiunkat arra, hogy a kutyák milyen fontos szerepet játszanak a társadalomban és az emberek életében. Az ilyen kutyák képzése és támogatása elengedhetetlen, és minden segítség, amit kapnak, hozzájárul a jövőbeli bevetések sikeréhez.