A tudomány határainak feszegetése mindig izgalmas, de van egy kísérlet, amit sohasem szabadna végrehajtani: a tiltott kísérlet. A téma, amit felvet, talán a legnagyobb kérdés az emberiség számára: miként működik az emberi természet? A genetika és a környezet hatásait vizsgálná, de ez még nem is annyira szörnyű, amíg meg nem tudjuk, mit igényelne ez a kísérlet.

A tiltott kísérlet lényege, hogy egy gyermeket teljesen elszigetelnek a társadalomtól, hogy megfigyeljék, milyen emberi tulajdonságok fejlődnek ki anélkül, hogy bármilyen külső hatás érné őt. Ez a gyakorlat azonban etikailag és emberileg teljesen elfogadhatatlan, és már a történelem során is tragédiákat okozott. A tudósok ma már egyértelműen tudják, hogy az emberi interakció és a szeretet elengedhetetlen a fejlődéshez.

Hiába merült fel a kérdés a múltban, hogy vajon miként alakulhatnak ki a megszokott emberi tulajdonságok, ha valakit elzárnak a külvilágtól. A történelem során voltak olyan kísérletek, amelyeket igen elítélendőnek tartanak. Például Hérodotosz említi I. Pszammetik egyiptomi fáraót, aki két csecsemőt záratott el minden emberi beszédtől, hogy felfedje az emberi nyelv eredetét. A gyerekek végül a frígy nyelvet próbálták reprodukálni, de a kísérlet végül súlyos hibákra és tragédikus következményekre vezetett.

A 13. században II. Frigyes, a Szent Római Császár is hasonló kísérletet folytatott, ám a csecsemők gyorsan belehaltak az emberi interakció hiányába. Kimutatták, hogy a gyerekek fejlődésüket komolyan megkárosította az érzelmi és szociális törődést hiányzó környezet.

A "tiltott kísérlet" kifejezés az elvadult gyermekek kutatásából ered, akik a vadonban, emberi kapcsolat nélkül nőttek fel. Például a 19. századi francia „Aveyron vadfiúja” esete felkeltette a tudósok figyelmét. 1931-ben Winthrop Kellogg egy különleges kísérletet végzett, amelyben a saját fiát egy csimpánz, Gua mellett nevelte. Gua kezdetben jobban teljesített bizonyos feladatokban, ám amikor a kisfiú beszélni kezdett, a tudomány egyértelmű tanulságokat vonhatott le: a csimpánzok képesek tanulni, de az emberi nyelv elsajátítása meghaladja képességeiket.

Bár sokan kíváncsiak lehetnek, hogy tulajdonképpen mit is tudhatnánk meg a tiltott kísérletek által, a tudományos közösség egyetért abban, hogy ezek a kísérletek emberség ellen elkövetett bűnök, és a múlt tragédiái jól mutatják, hogy az etikai határokat soha nem szabad figyelmen kívül hagyni. A kérdés, hogy ezeknek a kísérleteknek valóban lenne-e tudományos értéke, egy olyan válasz, amit nem lehet biztonságosan megválaszolni, hiszen a kísérletek eredményei általában csak újabb tragédiát szültek. Az emberi kapcsolatok és a társadalmi környezet szerepe a fejlődésben elképzelhetetlenül fontos, és ezt soha nem szabadna alábecsülni.