A Perseverance marsjáró egyik kulcsfontosságú feladata, hogy kőzetmintákat gyűjtsön be és csomagoljon a későbbi hazaszállítás céljából. Az eredeti tervek szerint egy közös ESA-NASA küldetéssorozat lett volna felelős a visszaszállításért, azonban a költségek drámai emelkedése miatt az amerikai űrhivatal átértékelte a terveit. Most már világos, hogy egyszerűbb és költséghatékonyabb megoldásokat kell keresni.

2025 január elején a NASA egy új elképzelést terjesztett elő. A költségcsökkentési stratégiák részeként a tervezett leszállóegység is könnyebbé válik. Két lehetséges leszállási módszer közül fognak választani: az egyik a nagy marsjárók esetében már megismert égi darus megoldás, míg a másik a SpaceX által kifejlesztett Starship kereskedelmi űrhajózási módszert jelentheti.

Bár a következő kormányzati vezetés még nem foglalt állást a minták hazaszállításának ügyében, elképzelhető, hogy a nemzeti büszkeség szempontjából a jövőbeni vezetés is támogatni fogja. A NASA jelenlegi vezetése ezért két különböző lehetőséget is megfontolt.

A végső döntés, hogy melyik módszert választják, várhatóan másfél év múlva születik meg, de a politikai feszültségek és az amerikai elnökváltozás miatt a kimenetel előre sejthető. Az előzetes információk szerint az égi daruval végrehajtott mintaszállítás ára 6,6-7,7 milliárd dollár, míg a kereskedelmi partnerrel végzett szállítás 5,8-7,1 milliárd dollár körüli költséggel jár, így az amerikai adófizetők terhei valamivel csökkenhetnek.

Bill Nelson, a NASA igazgatója a tervekről tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta: „Bármelyiket is válasszuk, az egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb lesz, mint az eredeti terv volt.

Nelson hozzátette, el akarják kerülni, hogy a kőzetmintákat egyetlen más ország űrhajója hozza haza a Marsról.

A tervezett leszállóegység kisebb változatát építik meg, amely rádióizotópos generátorral lesz felszerelve. Ez segít a napelemek és a marsi por miatti problémák elkerülésében, és egyszerűbbé teszi az eszköz felépítését. Emellett újrarendezik azt a műszert is, amely a Mars körül keringő űreszközbe pakolja majd a 30 kőzetminta-tubust.

Fontos megemlíteni, hogy a NASA különböző porvédő megoldásokat is alkalmazni fog, hogy megakadályozza a mintákat tartalmazó tartály külső porral való szennyeződését, ami potenciálisan problémákat okozhatna a Földön. (Ne feledjük: az Apollo-program idején a Holdról visszatérő űrhajósok karanténba kerültek.)

A Mars kőzetminták beszerzése kiemelten fontos, mivel segítségükkel jobban megérthetjük a bolygó geológiáját, és tisztább képet nyerhetünk arról, hogy a Mars valaha alkalmas volt-e élet számára. E tudás révén pedig már a jövőbeli emberes marsutazások előkészületeihez is szükséges információkhoz juthatunk.