A Trump-kormányzat Moszkva felé történt drámai fordulata után Oroszország befolyásos ultranacionalistái próbálnak értelmet találni abban, hogy az Egyesült Államok hirtelen szövetségessé vált a legádázabb ellenségükből.

Az Ukrajna teljes körű megszállása óta eltelt három évben az orosz társadalomban sokan, különösen a háborúban aktívan részt vevők, őszintén elhiszik, hogy Putyin elnök és az orosz nacionalisták által terjesztett ideológiai narratíva valóságos: Oroszország egy egzisztenciális háborút vív a "kollektív Nyugat" ellen.

A háború óriási nyilvánosságot biztosított az orosz, úgynevezett "Z közösségnek" – olyan önkénteseknek, katonai bloggereknek és ultranacionalistáknak, akik Ukrajna teljes leigázására törekednek. A Washington Post által megkérdezettek közül sokan azt mondták, hogy nem fogadnák el egy békerendezést, ha az nem járna Zelenszkij ukrán elnök eltávolításával és egy kijevi hatalomváltással.

A „turbópatrióták” fontos szerepet játszottak a konfliktusban. Mivel sokan harcoltak a fronton, a társadalmi státuszuk megnövekedett. A Kreml évtizedek óta potenciális ellenzéknek tekinti az ultranacionalista figurákat, akiket a háború szükségességének előmozdítására használtak. Ugyanakkor Putyin és kormánya bizonyos döntéseikkel is kritikát váltottak ki, és elbántak azokkal, akik túl messzire mentek.

Vlagyimir Pasztuhov, a University College London orosz politológusa a közelmúltban megjegyezte, hogy az orosz ultranacionalista táboron belüli törések bármilyen közeledés esetén fellángolhatnak, és megkérdőjelezhetik Putyin legitimitását.

Pasztuhov hangsúlyozta, hogy a putyinizmus ideológiája instabil, és bármennyire is közel legyen a béke, a konfliktusokat felerősítő tüzek könnyen kialakulhatnak, komoly kihívást jelentve a rendszer stabilitására.

A Z közösség és az orosz ultranacionalisták a legutóbbi hetekben különösen kritikusan viszonyultak ahhoz az oroszországi euforikus reakcióhoz, amelyet Trump Moszkva-barátabb megközelítése váltott ki, és ez különösen éles konfliktusos helyzetet teremtett a fronton.

Katonai bloggerek és befolyásos nacionalisták a tűzszünet lehetőségét olyan kísérletnek nevezik, amely „ellopja a győzelmet Oroszországtól.” Az ukrán fegyveres erők harcképessége, az ortodox egyház ukrajnai helyzete, valamint kinek a katonái járnak Kijevben, Odesszában és más stratégiai helyeken, mind komoly kérdések.

Dmitrij Rogozin, a Zaporizzsja régió szenátora, egyben a NATO egykori képviselője, úgy véli, hogy Trumpot ünneplő emberek csak ostobák lehetnek, vagy külföldi titkosszolgálatok ügynökei, hiszen Amerika nem másra törekszik, mint az orosz erőforrások ellopására.

A nyugtalanság nem csak politikai szinten érezhető, hanem a hívek körében is, akik gyorsan elkezdték támogatni a Kreml narratíváját, miszerint a háború valójában a dekadens Nyugat ellen vívott civilizációs küzdelem. Boris Korcsevnyikov, a Szpaz című orosz állami műsorszolgáltató vallási csatornájának házigazdája kifejezte, hogy az amerikaiak számára ez csupán egy alku, míg Oroszország számára a háború áldozata a jövő érdekében.

A zűrzavar különösen érezhető a fronton, ahol sok orosz katona úgy véli, hogy nem csupán az ukránok ellen harcolnak, hanem a NATO és az Egyesült Államok ellen, mivel már tapasztalták az amerikai fegyverek pusztító hatását az ukrán hadsereg által. Egy volt Wagner-zsoldos megjegyezte: „Ez mind politika, senki sem akar egy erős Oroszországot, különösen Amerika nem, ezt ne feledjük.”

A kérdések tehát összetettek és a helyzet folyamatosan változik, várható, hogy a közeljövőben újabb fordulatokra számíthatunk.