Az utóbbi időben jelentősen megnövekedett a vásárlói bojkottokról szóló hírek száma. Balkáni országok lakói például már az év elején bojkottot hirdettek az élelmiszer-kiskereskedők ellen, míg a Tesla értékesítései Európában Elon Musk politikai tevékenységei következtében drámaian csökkentek, és a cég részvényei is mélyrepülésbe kezdtek. Kanadában sokan már az amerikai termékeket bojkottálják Donald Trump vámháborúja és megnyilatkozásai miatt. Ennek kapcsán azonban érdemes megjegyezni, hogy a bojkott hatékonysága és eredményessége között elég nagy eltérések figyelhetők meg.

A bojkott kifejezés az 1880-as évekből származik, különösen az írországi földháborúk idejéről. Charles Boycott, egy ingatlanbefektető, akit a legendák szerint rosszul bánt a dolgozóival, szó szerint elérte, hogy a kereskedők nem hajlandók vásárolni tőle. A közösség kollektív fellépése miatt Boycott gazdasági vállalkozása végül megbukott, és el kellett hagynia Írországot. Így vált a nevét mindenki által használt, a kollektív visszautasításra utaló kifejezéssé.

Bojkottokra már korábban is volt példa, például 1791-ben, amikor az angolok egy csoportja abbahagyta a rabszolgák által termelt cukor vásárlását, ezzel visszafogva a fogyasztását. Az üzletek hirdetéseikben igyekeztek kiemelni, hogy az általuk kínált cukor "szabad emberek" által lett megtermelve.

A Martin Luther King vezette buszbojkott 13 hónapon át tartott, és sikeresen segített az amerikai szegregáció felszámolásában, amikor a színes bőrű emberek külön ültetésének rendszere megszűnt. A sikeres bojkottok kulcsa a tudatos közönség mobilizálása, az érthető célok megfogalmazása és a gazdasági nyomás gyakorlása a vállalatokra.

A legszélesebb körű és jelenleg is tartó bojkott Oroszországgal szemben indult egyes cégek által. Az elmúlt három évben több mint ezer cég állította le működését Oroszországban. Ennek eredményessége azonban megkérdőjelezhető, mivel az orosz hadsereg finanszírozása nem csökkent olyan mértékben, ahogyan azt sokan remélték.

Figyelemre méltó, hogy a lengyelek is közösségi összefogással felléptek azokkal a cégekkel szemben, mint például az Auchan és a Decathlon, amelyek nem hagyták abba oroszországi tevékenységüket. Míg az Auchan továbbra is aktív maradt Oroszországban, a Decathlon felfüggesztette működését ott.

Emellett a közelmúlt Izrael és a Hamász közötti konfliktus során is sokan bojkottálják a McDonald's és Starbucks üzleteit, mivel a cégek Israel mellett foglalt állást. A Starbucks ügyvezetése még perrel is fenyegetett egy szakszervezeti csoportot, amely palesztín párti üzeneteket osztott meg. Ez azonban nem gyakorolt jelentős hatást a cég bevételére, főleg annak tudatában, hogy különösen a nagyvárosokon kívül, a Starbucks sok helyen az egyetlen kávézó lehetőség.

Az is érdekes, hogy a Bud Light márka Dylan Mulvaney transznemű influenszer választása óta veszteségeket szenvedett el, és az azóta már nem a legjobban fogyó sör. A hatás a cégnél egy év leforgása alatt 17%-os csökkenést eredményezett az eladásokban, miközben a marketingstratégia sem bizonyult sikeresnek.

Egy bojkott sikeréhez szükséges a figyelem felkeltése, mivel a közösségi média szerepe kulcsfontosságú. Minél nagyobb a médiafigyelem, annál valószínűbb, hogy a tömeg érvényesíteni tudja akaratát. Azonban sok bojkott anyagi szempontból kudarcba fullad, hiszen a fogyasztók sokszor nehezen hajlandók megváltoztatni szokásaikat. Az internetes információáramlás gyors változása miatt a figyelem fenntartása is kihívást jelent, hiszen a közönséget könnyen elvonhatják más események.

Összességében elmondható, hogy a vásárlói bojkottok mögötti motivációk és szervezési kihívások komplex képet festenek arról, hogy miként próbálnak a vásárlók hatással lenni a cégekre, amelyeket etikailag vagy politikailag kifogásolnak.