Ország

Ujhelyi István a nemzeti konzultációk titkairól: Ötvenmilliárd forint elfolyik a semmibe!

2024-11-03

Szerző: Éva

Ujhelyi István, az egykori szocialista és független EP-képviselő, aki idén májusban távozott a politikából, nyílt levélben fejezte ki aggodalmát a Fidesz-kormány által elindított nemzeti konzultációk költségeivel és céljaival kapcsolatban. A politikai kampányok költségei átláthatatlanok, és a kormány sohasem ad pontos számokat a kiadásokra vonatkozóan – mondta Ujhelyi. Mintegy ötvenmilliárd forintról van szó, ami több mint ötvenezer millió forint közpénzt jelent. Az expolitikus úgy véli, hogy a költések rejtett hirdetési költségeket is rejtenek, amelyeket a hatalom eltitkol. Ujhelyi azt is kiemeli, hogy a költségek közpénzből származnak, ami fokozza a felhasználásuk körüli aggodalmakat.

Az általa "politikai szemtanúként" aposztrofált megfigyelései révén Ujhelyi rávilágít, hogy a nemzeti konzultációk eredetileg a középvezetési döntések demokratikusabb elősegítésére jöttek létre, azonban a valóságban a kormány propagandáját szolgálják. Ujhelyi felidézi a nemzeti konzultációk történetét, kezdve a Fidesz által kezdeményezett 2006-os kudarcot valló választások előtt hirdetett konzultációtól. Ekkor közel 1,6 millió ember véleményét kérték ki, akik a munkahelyek elvesztését és a megélhetési gondokat emelték ki legnagyobb aggodalmaiként.

A konzultációknak voltak komolyabban vett időszakai is, de Ujhelyi azt állítja, hogy a 2010 után a Fidesz által politikai eszközként használt konzultációk nem a valódi véleménygyűjtést, hanem a kormányzati naratíva legitimálását szolgálják. Ráadásul a kérdések gyakran populista és irányított jellegűek, amelyek célja a választók manipulálása.

Ujhelyi megemlíti a 2020-as, pandémia kapcsán indított konzultációt, amely a Magyarország által gyártott vakcinákra vonatkozott, hiszen ekkor a Nemzeti Oltóanyaggyár építése már folyamatban volt, de a projekt eddigi eredményei gyenge teljesítményt mutattak. Ráadásul a hatalmas összegek, amelyeket a nemzeti konzultációk elnyelnek, a magyar társadalom valódi problémáira nem hatnak pozitívan.

A politikai szereplők közötti párbeszédek helyett Ujhelyi inkább egy újabb propaganda eszköznek látja a konzultációkat, amelyek célja csupán a kormány intézkedéseinek elősegítése. Ha a kormány valóban komolyan venné a nemzeti konzultációkat, Ujhelyi szerint érdemi diskurzusok folynának.

Míg a nemzeti konzultációk tényleges célja nem a közvélemény valódi megértése, a kormánynak lehetősége lenne a társadalmat jobban képviselő intézmények kialakítására, mint például a népszavazások, amelyek valóban visszajelzéseket adhatnak a kormány számára. Ujhelyi szavai alapján ez jóval értékesebb lenne, mint a jelenlegi formában, ahol a kérdések előre megfogalmazott és kierőszakolt megoldásokra vonatkoznak.