A világ számos táján találkozhatunk magyar közösségekkel, de a legizgalmasabb történet Afrikához kötődik, mégpedig Nubiához, amely egykor az Egyiptomi Birodalom szomszédságában helyezkedett el. Ma már a híres piramisairól ismert, de kevesen tudják, hogy itt él egy különleges magyar törzs, amely a Magyarábok néven ismert.

Ez a zárt közösség Szudán és Egyiptom határvidékén él, nevük jelentése "magyar törzs", ami a helyi kultúrában is érdekes keveredéseket eredményezett. A Magyarábok elődei 1964-ben a híres Asszuáni-gát építése miatt kényszerültek a költözésre, hiszen falvaik víz alá kerültek. Az egyiptomi kormány áttelepítette őket Kom Ombo közelébe, ahol újra felépítették közösségüket.

A Nílus partján található városok, mint Vádi-Halfa és Magyarárti-sziget, még ma is jelentős magyar közösségekkel büszkélkedhetnek. Kairo, Alexandria és Manszúra is otthont ad a magyar diaszpórának, míg Szudánban Kartúmban és Port Szudánban is élnek magyar árják.

Egy különleges figura, Almásy László, is hozzájárult e történethez. Az „angol beteg” néven ismert magyar Afrika-kutató találkozott a Magyarábokkal, akikről úgy tartják, hogy őseik Szelim szultán hadseregében érkeztek Egyiptomba 1517-ben. Az ősi beszámolók szerint egy Ibrahim el-Magyar nevű vezér vezetésével menekültek el a következő események elől.

A Magyarábok története tele van rejtélyekkel. A közösség által mesélt eredetmondák szerint Mária Terézia uralkodásának idején érkeztek, és már a kezdetektől fogva muszlim vallásúak voltak. Számos kutatás során kiderült, hogy nem csupán magyarok, hanem díszslávok is őseik között lehettek.

A legfrissebb kutatások szerint nemcsak az ősi magyarokból álltak a közösség tagjai, hanem elfogott magyar gyermekekből képzett janicsárok is részt vettek az oszmán seregben, amely Nubiába vonult. E janicsárok, köztük magyarok és bosnyákok, nem tértek vissza az Oszmán Birodalomba, hanem végleg letelepedtek a vidéken, ahol a helyi lakossággal keveredve alakították ki új identitásukat.

Ez a különös történelmi párhuzam nemcsak a kulturális sokszínűség tanúja, hanem emlékeztet arra, hogy a történelem során a közösségek gyakran változnak, új identitásokat formálva a világ különböző tájain.