Régóta tudjuk, hogy az alvás és a szív- és érrendszeri betegségek szoros kapcsolatban állnak egymással: azok, akik rosszul alszanak, nagyobb eséllyel szenvednek magas vérnyomásban, mint azok, akik mélyen tudnak aludni. Azonban a fordított kapcsolat, hogy a szív- és érrendszeri problémák hogyan befolyásolják az alvást, eddig kevésbé volt ismert. Az amerikai Icahn School of Medicine kutatói kísérleteket végeztek egereken, szívinfarktust idézve elő, hogy tanulmányozhassák az agyhullámaikat.

Megfigyeléseik során megállapították, hogy az infarktuson átesett egerek jelentősen több időt töltöttek lassú hullámú alvással (SWS). Ez az alvási fázis szoros összefüggésben áll a gyógyulással, míg az összehasonlító kontrollcsoportban lévő egerek, akik nem szenvedtek infarktusban, nem mutattak ilyen változást.

A Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői a mögöttes okokat vizsgálták. Tudjuk, hogy egy infarktus után az immunsejtek jelentős gyulladást váltanak ki a szívben, de vajon ugyanezek az immunváltozások az agyban is megjelennek? Erre a kérdésre kerestek választ, tekintettel arra, hogy az agy felelős az alvás szabályozásáért is.

Az eredmények azt mutatták, hogy a szívinfarktust követően a monociták, az immunrendszer ezen sejtjei ellepték az egerek agyát. Ezek a sejtek a tumornekrózis-faktor α fehérjét termelik, ami regulálja a gyulladást és a alvást is segíti. A kutatók megakadályozták a monociták felhalmozódását az agyban, és megfigyelték, hogy ez csökkenti a mélyalvás mennyiségét az infarktusos egereknél.

Továbbá, amikor az infarktus után a kutatók az alvásmegvonás hatásait vizsgálták, azt tapasztalták, hogy az alvás megvonása az egerek agyában és szívében is fokozott gyulladást eredményezett, a kilátások pedig drámaian romlottak a jól alvó társakhoz képest.

Emberi vizsgálatok során a kutatók akut koszorúér-szindrómás betegeket figyeltek meg, akik esetén nem idéztek elő szívinfarktust, de akik a problémájukat követően rosszabbul aludtak, azoknál növekedett a szívinfarktus és más szív- és érrendszeri problémák kockázata a következő két évben.

Mindezek alapján a szakértők hangsúlyozzák, hogy az orvosoknak tájékoztatniuk kellene betegeiket az alvásfontosságáról a szívinfarktus utáni rehabilitáció során. A kórházakban figyelembe kellene venni ezeknek a kutatásoknak az eredményeit, és javasolják, hogy a vizsgálatokat és minden egyéb tevékenységet napközben végezzenek, minimalizálva ezzel az alvásmegszakításokat.

Egy újabb izgalmas felfedezés, amely rávilágít, mennyire fontos az alvás nemcsak az egészségünk szempontjából, de a gyógyulási folyamatunkban is!