A Torontói Egyetem pszichológusainak legújabb tanulmánya egy figyelemre méltó jelenséget tárt fel: Hiába ömlenek ránk a filmek, sorozatok és zenék, az emberiség egyre inkább küzd az unalommal.

A Communications Psychology folyóiratban megjelent kutatás rámutatott, hogy a fiatalok közel fele, az Egyesült Államokból és Kínából érkező adatok szerint, egyre inkább „gyakran unatkozónak” minősíti magát. A 2009 és 2020 közötti időszakban a jelenség aggasztóan nőtt, s ez a krónikus unalom komoly hatással lehet a tanulási készségekre és a mentális jólétre. A kutatók szerint, a technológia rengeteg szórakozási lehetőséget kínál, azonban ezáltal magasabb unalomküszöböt állít fel, hiszen az állandó ingerült figyelem megnehezíti a tartalmas, elmélyült tevékenységeket.

Az okostelefonok és közösségi média folyamatos értesítései a figyelmet szétszórják, amiért az emberek nehezen képesek koncentrálni. Még ha nem is használják aktívan az eszközöket, azok jelenléte is csökkentheti a kognitív képességeket. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez az újfajta, digitális világban való navigálás nemhogy csökkenti az unalmat, hanem paradox módon növeli azt.

A szórakoztató platformokhoz való hozzászokás miatt az emberek a lassabb, hagyományos tevékenységek – mint például egy könyv elolvasása vagy a természet megcsodálása – iránti érdeklődése csökken. A digitális médiahasználat így egyfajta visszacsatolási hurkot alkot, ahol az unatkozó személyek gyakran a telefonjukhoz nyúlnak, hogy kielégítsék azonnali igényeiket, de végül még frusztráltabban élik meg mindezt.

A nagy mennyiségű tartalom, amely körülvesz minket, nemcsak választási nehézségeket, hanem elmélyült kapcsolódás hiányát is szül. A krónikus unalom a szorongás és a depresszió forrásává válhat, ha nem tanuljuk meg kezelni a digitális világot.

Bár az unalom által kiváltott negatív érzelmek elfogadhatatlanok, önmagában nem kell, hogy rossz dolog legyen. Valójában az unalom motiválhatja az embereket új tevékenységek keresésére, sőt, a kreativitás serkentője is lehet. Azonban amikor a digitális médiát használjuk az unalom elkerülésére, lemondunk ezekről a jótékony hatásokról.

Az ideális megoldás nem a digitális eszközök teljes mellőzése, hanem azok tudatos használata, hogy ne járuljanak hozzá a közönyhöz. Időt kell szánnunk az offline élményekre is, hiszen az élet apró pillanatai, a természetben való időtöltés, és az emberekkel való minőségi kapcsolatok mind hozzájárulnak a mentális jóléthez. Érdemes újra felfedezni az unalom értékét és nyitottabbá válni a körülöttünk lévő világra.