A legújabb kutatások azt sugallják, hogy a mammutok kihalása nem csupán a klímaváltozás és az emberi vadászat eredménye volt, hanem egy eddig elhignored faktor is szerepet játszhatott ebben a drámai eseményben: az allergia. A jégkorszak végével globális felmelegedés indult, amely a növényzet megváltozásához vezetett. E folyamat következtében jelentős mennyiségű virágpor került a levegőbe, ami súlyosan befolyásolta a mamutok szaglását és kommunikációs képességeit.

A kutatók felfedték, hogy a mamutok szaporodási időszakukban nem tudták megfelelően azonosítani párjaikat az allergiás reakciók következtében, így a reprodukciójuk drasztikusan csökkent, ami végül a népességük összeomlásához vezetett. A kutatás célja, hogy feltérképezze a mammutok eltűnésének új evolúciós mechanizmusait, amelyek a kommunikációs zavarokra építkeznek.

Míg a gyapjas mamutok (Mammuthus primigenius) több mint 10 000 éve tűntek el, a legfrissebb eredmények szerint egy kisebb populáció még 4000 évig fennmaradt az orosz Wrangel-szigeten. A jelenlegi elméletek szerint a beltenyészet, az emberi vadászat és a növényzet változása együttesen hozzájárult a mamutok kihalásához, de a kutatók egyre inkább felfigyelnek az allergiás reakciókra, mint egy eddig elhanyagolt tényezőre.

A szakemberek megállapították, hogy a mamutok szaglása elengedhetetlen volt az élelem és a társak megtalálásához, így a szaglás romlása komoly veszélyt jelentett az állatok számára. A legújabb kutatásokhoz a mamutok fosszíliáit vizsgálják, különös figyelmet fordítva a mumifikálódott szövetekbe ágyazódott pollenek keresésére.

A kutatók szerint a virágporral okozott allergiás reakciók kimutatásához az immunglobulin E (IgE) nevű fehérje nyomait keresik, amely a bélrendszerben termelődik és kimutatható az állatok fosszilizált székletében. Eddig azonban nem találkoztak olyan kutatással, amely az IgE jelenlétét vizsgálta az ősi emlősök ürülékében.

Bár az elképzelés szerint a pollenallergia jelentős szerepet játszhatott a mamutok kihalásában, nem minden kutató ért egyet ezzel. Vincent Lynch, az új-yorki Buffalo Egyetem evolúciós biológusa úgy véli, hogy a pollenallergia nem képezheti a fő okot a kihalás mögött. Az ősi DNS minták azt mutatják, hogy az utolsó gyapjas mamutok elvesztették azon képességüket, hogy érzékeljék a virágillatokat, így a faj utolsó tagjai már nem tudtak kiszagolni bizonyos növényeket.

Ez a felfedezés új fényt vet a mamutok rejtélyes eltűnésére, és kérdéseket vet fel arról, hogy mennyire változott meg az ökoszisztémájuk. Az allergia és a klímaváltozás hatásainak tanulmányozása fontossá válik, hiszen hasonló problémák jelenleg is fenyegetik a mai állatfajokat.