Elképesztő, de a legújabb kutatások szerint már nem csak az agyunk által tárolt memóriákról beszélhetünk. Nikolay V. Kukushkin, a New York-i Egyetem kutatója egy friss tanulmányban feltárta, hogy a test más sejtjei is képesek emlékek megőrzésére. Ennek a felfedezésnek hatalmas jelentősége lehet a tanulás és a memória működésének megértésében. Innentől kezdve új lehetőségek nyílhatnak meg előttünk a tanulási módszerek fejlesztésében és a memória-zavarok kezelésében.

Korábban mindenki úgy hitte, hogy a memória és a tanulás kizárólag az agyhoz és annak sejtjeihez köthető. Kukushkin kutatása azonban megkérdőjelezte ezt a nézetet. "A kutatásunk szerint a test más sejtjei is képesek tanulni és emlékezni" – fogalmazta meg a kutató.

Az alapvető megállapítás szerint információ hatékonyabban rögzül, ha azt rendszeres időközönként ismételjük, nem pedig egyetlen intenzív tanulási szakaszban próbáljuk bemagolni – ezt nevezzük tömörítési hatásnak. A laboratóriumban végzett kísérletek során Kukushkin és csapata nem agyi emberi sejteket, például ideg- és vesesejteket állítottak ki ellenőrzött kémiai impulzusoknak, hasonlóan ahhoz, ahogy az agysejtek neurotranszmitterek révén jeleket kapnak. Meglepetésükre ezek a nem agyi sejtek aktiválták a "memóriagént", amelyet az agysejtek használnak az emlékek megerősítésére.

A kutatók a folyamat nyomon követése érdekében ily módon alakították át ezeket a sejteket, hogy egy világító fehérjét termeljenek, amely jelezte, amikor a memóriagén aktívvá vált. Az eredmények megmutatták, hogy a nem agyi sejtek is képesek különbséget tenni az ismétlődő és az állandó kémiai jelek között. Azok a sejtek, amelyek időszakonként impulzusokat kaptak, erősebben aktiválták a memóriagént, mint azok, amelyek folyamatos stimulációt kaptak – pontosan úgy, ahogyan az agysejtek is működnek a tömörítési hatás révén.

"Ez bizonyítja, hogy az időszakos ismétlésből való tanulás képessége nem csupán az agysejtek sajátja, hanem lehet, hogy minden sejt alapvető tulajdonsága" – emelte ki Kukushkin.

Ezek az eredmények nemcsak a memória működésének új aspektusait tárják fel, hanem új orvosi alkalmazások lehetőségét is felvetik. A memória kialakulásának mélyebb vizsgálata hozzájárulhat a tanulási stratégiák finomításához és a memóriazavarok kezelésének javításához. Ráadásul az új tudományos eredmények arra utalhatnak, hogy a jövő egészségügyi ellátásában figyelembe kell venni, hogy más sejttípusok is emlékezhetnek bizonyos tapasztalatokra – például, hogy a hasnyálmirigy-sejtek miként reagálnak korábbi glükózszint mintákra, vagy hogyan reagálnak a rákos sejtek a kemoterápiás kezelésre.

Ez a felfedezés komoly hatással lehet az orvostudományra, és új irányokat nyithat a kutatásokban. A jövő már más dimenzióban ragyoghat a memória és a tanulás világában!