Európa klímaváltozással kapcsolatos stratégiáinak eredményei aggasztó képet festenek, amely nemcsak a kontinens, hanem a globális közösség számára is figyelmeztető lehet. Bjorn Lomborg, a Copenhagen Consensus Center elnöke, aki a világ legkomolyabb gazdasági kihívásain dolgozik, egy friss elemzésben fejtette ki a meglátásait.

A klímaváltozás lehetséges következményei a tudományos kutatások szerint nem olyan vészesek, mint ahogyan azt a média gyakran sugallja. Lomborg hivatkozik két jelentős kutatásra, amit Richard Tol és William Nordhaus, Nobel-díjas közgazdászok készítettek, amelyek szerint a 3 Celsius fokos hőmérséklet-emelkedés a globális GDP 1,9-3,1%-ának megfelelő költségekkel járhat. Ebből az következik, hogy a klímaváltozás nem feltétlenül jelent olyan drámai hatásokat, mint azt sokan gondolják.

A média pánikkeltő narratívája ellentétes a tudományos valósággal: az emberek rendkívül alkalmazkodóképesek és a legtöbb klímaproblémát viszonylag alacsony költségekkel tudják kezelni. Például a klímaváltozás következményeként az élelmiszer-ellátottság mértéke is kedvezően alakulhat, hiszen a kutatások szerint a várható növekedés kedvezőbb lehet a jövőben, mint ahogyan azt az aktivisták állítják.

Európa tanulsága azonban nem csupán a klímaváltozás kezeléséből fakad. A kontinens 25 évvel ezelőtt elhatározta, hogy a tudásalapú gazdaságra összpontosít, ám ennek erőfeszítései csúfos kudarcot vallottak. A technológiai fejlődés és az innováció elmaradt a globális versenytársaktól, például az Egyesült Államoktól és Dél-Koreától.

Ahelyett, hogy a fenntartható gazdaság megteremtésére összpontosítanának, az EU inkább szimbolikus klímapolitikákba fektetett, amelyek érthetetlen költségeket generálnak a társadalom számára. A 2030-as kibocsátás-csökkentési célok emelése csak a politikai erőfitogtatás eszköze volt, míg valós haszatlan segítette volna az innovációt.

A Lomborg által megfogalmazott kritikák arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi klímapolitikai intézkedések nemcsak gazdasági és szociális szempontból kérdésesek, hanem a tényleges globális problémák megoldásához sem járulnak hozzá. A világ más részeinek tanulnia kellene Európa hibáiból, hogy elkerüljék a hasonló sorsot és a költségek pazarlását.