Zalatnay Sarolta, vagy ahogyan a közönség ismeri, Cini, nemcsak a zene világában, hanem magánélete miatt is sok figyelmet kapott az utóbbi években. Eltitkolt kapcsolatok, kilakoltatás és alacsony nyugdíj - ezek a hírek háttérbe szorították a tehetségét, aki valaha Magyarország egyik legfényesebb csillaga volt.

Cini zenei karrierje az 1960-as évekre nyúlik vissza. Az elején különböző együttesek énekeseként tűnt fel, és olyan formációkban lépett színpadra, mint a Scampolo, a Dogs, illetve a Metro. Az igazi áttörés 1967-ben következett be, amikor megnyerte a Táncdalfesztivált a "Nem várok holnapig" című slágerével, amit a legendás Omega zenekarával adott elő.

Az 1971-es Táncdalfesztiválon ismét elnyerte a legjobb produkció díját, ezúttal a "Fák, virágok, fény" című dallal bűvölte el a közönséget. Cini fiatalos, babaarcú megjelenése és csodás hangja egyaránt elvarázsolta a nézőket. Ő volt az első magyar énekesnő, aki miniszoknyában és hosszú csizmában lépett fel a színpadon, ezzel új trendet teremtve a divatban. A férfiak odavoltak érte, míg a nők híresen próbáltak hozzá hasonlítani.

Cini zenei öröksége és stílusa ma is inspirálóan hatja meg a fiatal generációkat. Az ő karrierjének története nemcsak a zenei teljesítményéről szól, hanem arról is, hogyan tudott a nőiesség szimbólumává válni a magyar szórakoztatóiparban.