Az utóbbi években megdöbbentő változások figyelhetők meg a tüdőrákval diagnosztizált nők körében: a nem dohányzó nők esetén is egyre gyakoribbá válik ez a súlyos betegség.

Bár a dohányzás továbbra is a legfőbb kockázati tényező, a statisztikák aggasztóan mutatják, hogy a nem dohányzó nők körében a tüdőrák előfordulása folyamatosan emelkedik. Az okok mögött összetett tényezők állnak, amelyeket a szakértők részletesen vizsgálnak.

A passzív dohányzás, vagyis a környezetben lévő füst belélegzése, komoly kockázati tényező lehet, még abban az esetben is, ha valaki soha nem dohányzott. A dohányfüstben megtalálható rákot okozó anyagok, mint az arzén, a benzol és a formaldehid, komoly egészségügyi következményekkel járhatnak, sőt, a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a stroke kockázatát is növelhetik. Az American Lung Association adatai szerint évente több mint 41 ezer ember veszti életét a passzív dohányzás miatt, és különösen azok vannak veszélyben, akiknek a közvetlen környezetében, például a háztartásban, dohányoznak.

Ezenkívül más környezeti tényezők is hozzájárulhatnak a tüdőrák kialakulásának kockázatához. Az ipari szennyezés, az azbeszt, a dízel kipufogógáz és a radon – ami egy természetes radioaktív gáz – szintén kockázati tényezőként jelentkeznek. Ezek az anyagok felhalmozódhatnak a munkakörnyezetben vagy egyes lakóhelyeken, ezért érdemes tájékozódni az adott helyen fennálló kockázatokról és csökkenteni a káros hatásoknak való kitettséget.

Újabb kutatások figyelmeztetnek arra is, hogy az ösztrogén hormon miként befolyásolhatja a nem dohányzó nők körben gyakoribb tüdőrákokat. Egy 2021-es vizsgálat rámutatott, hogy a nem kissejtes tüdőrák egyes típusai ösztrogénreceptorokat tartalmaznak, ami arra utal, hogy az ösztrogén hormon szerepet játszhat a tumor növekedésében. Ezen eredmények alapján a premenopauzális nők fokozottabb kockázatnak vannak kitéve, mivel ebben az életszakaszban az ösztrogénszint magas.

A tüdőrák kialakulásában nemcsak örökletes, hanem szerzett mutációk is közrejátszhatnak, melyek életünk során, külső tényezők hatására alakulnak ki. Az ALK, BRAF, EGFR, MET és ROS1 típusú genetikai változások a nem dohányzók esetében különösen gyakoriak lehetnek, és kifejezetten olyan tüdőrákok kialakulását idézhetik elő, amelyekre már célzott terápiák is elérhetők. A genetikai tesztelés tehát kulcsfontosságú lehet a megfelelő kezelés meghatározásában.

A tüdőrákkal kapcsolatos kockázatokat jelentősen növelheti a korábbi légzőszervi betegség, például a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), az asztma vagy a tüdőfibrózis. Ezek az állapotok hegesedést és szöveti elváltozásokat okozhatnak, amelyek elősegíthetik a rosszindulatú daganatok megjelenését.

Fontos figyelni a tüdőrákra utaló jelekre is. A Magyar Rákellenes Liga szerint ma Magyarországon minden negyedik ember valamilyen rosszindulatú daganatos betegségben hal meg, és a tüdőrák az egyik leggyakoribb diagnózis, előfordulása 11,6%. A betegség gyakran csak késői stádiumban okoz tüneteket, de néhány figyelmeztető jel – mint a tartós köhögés, a visszatérő tüdőgyulladás, a véres köpet, mellkasi fájdalom, légszomj, krónikus fáradtság és akaratlan fogyás – esetén fontos minél előbb orvosi segítséget kérni.

Sajnos, bár a dohányzás világszerte csökkenő tendenciát mutat, a tüdőrák aránya a nem dohányzó nők körében emelkedő tendenciát mutat. A toxinokkal való érintkezés, a genetikai hajlam és az ösztrogén hormon szerepe mind hozzájárulhatnak ehhez a jelenséghez. A korai felismerés, a kockázati tényezők tudatosítása és az orvosi tanácsok követése alapvető fontosságú a nem dohányzó nők tüdőrák elleni küzdelmében.