Donald Trump kampányában gyakran utalt arra a külpolitikai irányvonalra, amely a be nem avatkozás és a kereskedelmi protekcionizmus elveire épül. A volt elnök győzelme ebben a kontextusban Washington potenciális külpolitikai megközelítésének új irányvonalait jelzi.

A politikai elemzők és szakértők már sokat vitatkoztak Trump kiszámíthatatlanságáról. Az, hogy milyen lépéseket tenne egy újabb elnöki ciklusban, erősen megosztja a közvéleményt. Az Oroszország és Ukrajna közötti háború helyzete is bonyolult: Trump többször is jelezte, hogy ha ő lenne hivatalban, akkor "egy nap alatt" véget tudna vetni a konfliktusnak, konkrétumokat azonban soha nem közölt.

A Trump-kormány korábbi nemzetbiztonsági tanácsadójának májusi kutatási dokumentuma szerint az Egyesült Államoknak folytatnia kellene a fegyverszállítást Ukrajnának, de ezt azzal a feltétellel kellene tenni, hogy Kijev megkezdi a béketárgyalásokat Oroszországgal. A nyugati hatalmak azt javasolják, hogy Ukrajna halassza el a NATO-csatlakozást, hogy ezzel is elősegítse a tárgyalásokat.

Trump demokratikus ellenfelei, akik Putyin orosz elnökkel való közeli kapcsolatát bírálják, azt állítják, hogy ez a megoldás Ukrajna számára a megadás óhaját tükrözi, és ez súlyosan veszélyeztetheti egész Európát. A volt elnök hangsúlyozta, hogy számára a háború befejezése és az amerikai erőforrások pazarlásának megszüntetése a legfőbb prioritás.

Azt is fontos megemlíteni, hogy Trump tanácsadói között olyanok is vannak, akik szerint a jövőbeli amerikai kormányzat prioritása inkább a béke elérése lesz, mintsem Oroszország által megszállt területek visszaszerzése.

Bryan Lanza, Trump politikai tanácsadója, a BBC-nek adott interjúban nyilatkozott Zelenszkij ukrán elnöknek küldött üzeneteiről, és elmondta, hogy a Krím félsziget jövője nem biztos, hogy az ukránok által elképzelt módon alakul.

Eközben a NATO-nak már 32 tagja van, és Trump régóta kritikus a szövetséggel szemben, mivel úgy véli, hogy Európa nem tesz eleget a közös védelemért. Mindezek mellett továbbra is felmerül a gyanú, hogy Trump nyomásgyakorlási technikaként manipulatív módon kezelheti a NATO-t, hogy a tagországok többet fektessenek be a közös védelembe.

A Közel-Keleten Trump ígéretei is vegyesen sültek el. Izrael és a Hamasz konfliktusának lezárására tett ígéretei, valamint a Hezbollah-dal való kapcsolatának kezelése kérdéses, hogy miként valósulnának meg.

A kereskedelmi háború Kínával szintén kulcsszerepet játszik Trump politikájában. Az őadminisztrációja alatt bevezetett vámok továbbra is érvényben maradtak, a Biden-kormányzat pedig próbálja mérsékelni a feszültségeket, de a koronavírus-járvány miatt sok terv meghiúsult.

Trump élénkítette a külkereskedelmet, és magára vállalta a "stratégiai rivális" jelzőt Kínára. A jövő kérdése továbbra is az, hogy a következő elnök milyen irányba viszi az Egyesült Államok külpolitikáját, és hogy ez hogyan befolyásolja majd a globális biztonságot és a kereskedelmi évet.