Hogyan élhet valaki halottként?

Halottként élni, ez a legnagyobb büntetés. Nem az a harminc év, amit börtönben töltöttem. Amikor a bíró kimondta a végső ítéletet, nem hallottam, hogy veszélyes lennék a társadalomra. Az újságban olvastam róla később, a hírekből értesültem. Vakuk villogtak, mintha sztár volnék, de alattam nem volt piros szőnyeg, csak a szürke beton és a csúszós linóleum.

A bezártság érzése

Ha sosem voltál még rács mögött, fogalmad sincs, mennyi idő harminc év. Fekve, négy fal között a szívműködésed is lelassul. Eleinte számolod a napokat, majd elfelejted azt is, hogy egyáltalán számolni kéne. Az élet végével a hétfőknek sincs már értelme. A fények fel, fények le, karácsony az, amikor narancs van a tányéron.

Politikai változások a rács mögött

Amikor behúztak, Horn volt a miniszterelnök, ma pedig Orbán. Nekem még arról beszélnek, hogy változnom kell, hogy túlélek. Pedig ezen a bolygón semmi se változik, csak cserélődnek az emberek. Ma te, holnap én, aztán megint valaki más. Az élet mindig új embereknek ad lehetőséget.

Küszöbön a való világ

Nyílik a kapu. Nem tudom, mi vár odakint. Hetvenéves vagyok, és ez már egy másik világ. Nyugdíjba mehetnék, de a harminc év nem számít. A táskámban minden, ami vagyok, ami maradt belőlem. A halott pénzből nem lehet élni, de most mégis élni szeretnék egy kicsit. Nincs fájdalmam, csak a harminc év súlyát érzem.

Családegyüttes hiány

Apám halott, anyám halott, gyerekeim és testvéreim nincsenek. Az asszony azt mondta, megvár, de két év se tartott ki. Most valami mérnökkel él, vagy talán órás, senki sem emlékszik már rá. Boldog? Ki tudja, mi az, hogy boldog? Az ember csak van, néha vannak jobb napok, aztán megint nincsenek.

Az idő kérdése

Azt mondják, letelt az időm, végre más ember lehetek. Végre? Voltam, aki vagyok, és vagyok, aki leszek. Az élet nem olyan bonyolult. A tej nem tölthető vissza a tehén tőgyébe.

Kilépés a valóságba

Kezembe nyomnak egy címet, közel legyen a pártfogóm. Az ajtó záródik mögöttem. Megszoktam a zár kattogását, de most menni kell. A világ számára halott vagyok, a szívem mégis egyre gyorsabban ver. Nem mozdulok. Ha harminc évig nem mehetsz sehová, megtanulsz állni. Az új cellámat bámulom, kint pedig a falak sokkal távolabb állnak egymástól. Végtelenbe nyúló párhuzamok várnak rám.