Ország

Hajléktalanság a Duna-parton: Szívek és Sorsok

2025-08-27

Szerző: Máté

A Duna partján: Csendes küzdelem a hajléktalansággal

A Duna partján, a csendes hajléktalan táborok között szomorú történetek hálózata terül el. Míg a belvárosi aluljárók zsúfoltak és hangosak, itt sokkal több a magány és a fájdalom. Lakások, amelyeket árvereztek, és emberek, akik a börtönből való szabadulás után képesek lennének újra kezdeni, de elzárják őket a lehetőségektől.

A megváltozott hajléktalanság arca

A Magyar Vöröskereszt és a Budapesti Módszertani Szociális Központ vezetői szerint az elmúlt 20-30 évben drámaian átalakult a hajléktalanság képe. Régen gyakran a hirtelen életváltozások sodorták utcára az embereket.

Fekete munka és a lakcímkártya hiánya

Sokan igyekeznek dolgozni, azonban a feketemunka valósága csak súlyosbítja a helyzetüket. A bejelentett bérükből rendszerint levonnak régi tartozásokat, és emiatt sokan kénytelenek alkalmi munkákra támaszkodni, amelyeket megbecsülnek, de ritkán jön a segítség.

Tele a szállók, de nem a megoldással

A szálláshelyek telítettek: mindenféle férőhely megtalálható, de privát szférát senki sem talál. A lopások és a zűrös szobatársak gyakran konfliktusokhoz vezetnek, ezért sokan inkább a sátrazást választják – így legalább eldönthetik, kivel osztják meg a helyet.

Alkohol, drogok és bűnbandák

A drog- és alkoholfüggőség, valamint a megélhetési nehézségek mellett a bűnbandák is nehezítik a hajléktalanok életét. Különböző taktikaik is vannak: sokan az olcsó bor révén próbálják elviselhetővé tenni a mindennapokat, míg mások a szociális munkásokban keresnek támaszt.

Feltartóztatott sorsok: Nemcsak statisztikák

A főváros befogadó programja még az alkoholt is engedi bizonyos intézményekben, hogy a legbeszorultabbakat – időseket, pszichiátriai betegeket, szenvedélybetegséggel küzdőket – legalább egy kis támogatásban részesítsék.

Minden hajléktalan mögött egy élet históriai

A hajléktalanság nem csupán elvont statisztikai probléma, hanem valódi arcok, nevek és életutak sorozata. Mindannyian más módon kerültek ide, de egy dolog közös bennük: ha egyszerre túl sok támogatás – család, munka, egészség – dől ki alóluk, az egyetlen megoldás, hogy a társadalom peremére szoruljanak.