
Hajléktalanság a Duna-parton: Szívek és Sorsok
2025-08-27
Szerző: Máté
A Duna partján: Csendes küzdelem a hajléktalansággal
A Duna partján, a csendes hajléktalan táborok között szomorú történetek hálózata terül el. Míg a belvárosi aluljárók zsúfoltak és hangosak, itt sokkal több a magány és a fájdalom. Lakások, amelyeket árvereztek, és emberek, akik a börtönből való szabadulás után képesek lennének újra kezdeni, de elzárják őket a lehetőségektől.
A megváltozott hajléktalanság arca
A Magyar Vöröskereszt és a Budapesti Módszertani Szociális Központ vezetői szerint az elmúlt 20-30 évben drámaian átalakult a hajléktalanság képe. Régen gyakran a hirtelen életváltozások sodorták utcára az embereket.
Fekete munka és a lakcímkártya hiánya
Sokan igyekeznek dolgozni, azonban a feketemunka valósága csak súlyosbítja a helyzetüket. A bejelentett bérükből rendszerint levonnak régi tartozásokat, és emiatt sokan kénytelenek alkalmi munkákra támaszkodni, amelyeket megbecsülnek, de ritkán jön a segítség.
Tele a szállók, de nem a megoldással
A szálláshelyek telítettek: mindenféle férőhely megtalálható, de privát szférát senki sem talál. A lopások és a zűrös szobatársak gyakran konfliktusokhoz vezetnek, ezért sokan inkább a sátrazást választják – így legalább eldönthetik, kivel osztják meg a helyet.
Alkohol, drogok és bűnbandák
A drog- és alkoholfüggőség, valamint a megélhetési nehézségek mellett a bűnbandák is nehezítik a hajléktalanok életét. Különböző taktikaik is vannak: sokan az olcsó bor révén próbálják elviselhetővé tenni a mindennapokat, míg mások a szociális munkásokban keresnek támaszt.
Feltartóztatott sorsok: Nemcsak statisztikák
A főváros befogadó programja még az alkoholt is engedi bizonyos intézményekben, hogy a legbeszorultabbakat – időseket, pszichiátriai betegeket, szenvedélybetegséggel küzdőket – legalább egy kis támogatásban részesítsék.
Minden hajléktalan mögött egy élet históriai
A hajléktalanság nem csupán elvont statisztikai probléma, hanem valódi arcok, nevek és életutak sorozata. Mindannyian más módon kerültek ide, de egy dolog közös bennük: ha egyszerre túl sok támogatás – család, munka, egészség – dől ki alóluk, az egyetlen megoldás, hogy a társadalom peremére szoruljanak.