Az emberi evolúció izgalmas kérdések sorát veti fel, köztük azt is, hogy őseink, mint Lucy, hogyan tudtak futni. A kutatók új felfedezései világítanak rá arra, hogy az Australopithecus afarensis, akik 3,2 millió évvel ezelőtt éltek, képesek voltak a mozgásra, de hogy mit is tudtak valójában, az meglepő összehasonlításokat hoz a modern ember futási képességeivel.

Lucy maradványainak vizsgálatánál a kutatók 3D modellezést alkalmaztak, hogy megértsék, milyen izomzattal bírt. A csontok alakja alapján elkészítették Lucy izmainak modelljét, amelyben figyelembe vették a mai ember és a csimpánz anatómiai sajátosságait. Kiderült, hogy Lucy lábizmának össztömege a mai emberé és a csimpánzé között helyezkedett el, de a különbségek jelentősek voltak az egyes izmok között.

A kutatás során a modern ember futási képességét is szimulálták, és megállapították, hogy míg Lucy tudott futni, valószínűleg ez inkább csak egy kényelmes kocogás volt számára. Ő maximum 1,75-5 métert tudott megtenni másodpercenként, míg a modern ember átlagosan 8 métert.

Egy másik fontos tényező, hogy Lucy Achilles-ina nem volt olyan hosszú és rugalmas, mint a mai embereké. Ez a különbség kulcsszerepet játszott abban, hogy kb. 60%-kal lassabb volt futás közben. Az anatómiai eltérések, amelyek az emberré válás során alakultak ki, segítettek abban, hogy az utódaink sokkal jobb futók legyenek, ez pedig a vadászat során jelentős előnyhöz juttatta őket.

Bár Lucy képességei korlátozottak voltak, a kutatók hangsúlyozzák, hogy testalkatának evolúciója hozzájárult a hatékonyabb futáshoz, energiatakarékosabb mozgáshoz. A felfedezések megmutatják, hogy őseink fizikai alkatának az evolúciója nem csupán véletlen melléktermék volt, hanem szükségszerű fejlődés, amely a túléléshez elengedhetetlen volt.