Nehezen érthető, hogy miért éppen 630,3 milliárd forintnyi bevétellel számolnak a Pénzügyminisztériumban az európai uniós Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) fejlesztési forrásaiból, a 2025-ös költségvetési törvényjavaslatban. A 2021-2027-es uniós büdzsé felzárkóztatási (kohéziós) támogatásaiból a források egy része most is hozzáférhető, a kormány ennek alapján hívhat meg összegeket a jövő évi költségvetésbe. Az Európai Bizottság tavaly decemberben körülbelül 10,2 milliárd eurót (körülbelül 4000 milliárd forintot) bocsátott szabadon a korábban zárolt összesen 30 milliárdos keretű kohéziós forrásokból, amelyből március eleje óta hívhatnak le fejlesztési pénzeket.

Az RRF esetében viszont teljes a blokád, a kormánynak nincsen ehhez hozzáférése. Magyarország jóváhagyott helyreállítási terve alapján körülbelül 10 milliárd forintnyi támogatás, illetve hitelkeret juthatna az RRF-ből a költségvetésnek. A helyreállítási alap REPowerEU fejezetéből azonban a kormány eddig mindössze 900 millió eurónyi (közel 400 milliárd forint) előleget hívhatott le az idei év elején. Valójában ez az előleg sem jelent visszaigazolt felhasználást, mert a pénzek végleges igénybevételéhez teljesíteni kell az EU által felállított jogállamisági és korrupcióellenes szupermérföldköveket.

Mivel ezek a források zárolva vannak, a magyar kormány kifizetési kérelmeket sem nyújthatott be. Másfelől az RRF-hez kötődő intézkedések időigényesek, a helyreállítási tervekben megígért intézkedéseket végre kell hajtania a tagállamoknak. Az EU-tagállamok közül mostanáig egyedül hazánk nem jutott hozzá a koronavírus járvány gazdasági és társadalmi hatásainak ellensúlyozására hivatott helyreállítási alap forrásaihoz. Az Európai Unió Számvevőszékének elemzése szerint azonban az RRF-források felhasználásával ott is akadhatnak gondok, ahol akadály nélkül érkezhet a pénz – a legtöbb tagállam ugyanis megcsúszott a programok végrehajtásával.

Ezek fényében megfoghatatlan, hogy milyen tervezési modell alapján jutottak a minisztériumnál ehhez a bevételi célszámhoz. A Költségvetési Tanács (KT) törvénytervezethez kapcsolódó véleményében a legnagyobb kockázatot az RRF-hez kapcsolódó bevételi tervben azonosította. Mint írták: „Az uniós forrásokhoz kapcsolódó bevételi tervek 2268 milliárd forintot tesznek ki. Ennek döntő része, 2129 milliárd forint a Bizottságtól érkező kohéziós (1300 milliárd), helyreállítási (630 milliárd) és vidékfejlesztési (165 milliárd) támogatásokra vonatkozik.”

Ezek a bevételek létfontosságúak lehetnek a magyar gazdaság számára, mivel az RRF-hez kapcsolódó egyetlen tétel akár a GDP 0,4-0,5 százalékával is növelheti a költségvetési hiányt. Az elmúlt években láthattuk, hogy a kormány számára nem jelent különösebb gondot a hiánycél évről évre történő módosítása. A jelenlegi környezetben azonban pluszkockázat, hogy a rossz makrogazdasági adatok hírére rendszerint a forint árfolyama csapódik le. A kormány már lemondott az RRF-hitelek nagyjáról, és a KT által beazonosított jelentős kockázatokról korábban már írtunk.

A helyreállítási alap kifizetéseit 27 szupermérföldkőhöz kötötte az Európai Bizottság, amelyből a 24.hu tudomása szerint a magyar kormány 23-at még mindig nem teljesített. Az egyetlen sikeresen teljesített mérföldkő az igazságügyi reformra vonatkozott, miközben a korrupcióellenes intézkedések területén, illetve az átláthatóságra vonatkozó teljesítéseknél nincs előrelépés, sőt több esetben visszalépés történt. Érdemes tudni, hogy Magyarország az RRF-ből eredetileg 5,9 milliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatásra és 9,7 milliárd eurós hitelkeretre volt jogosult. A kormány azonban 2023-ban három ízben módosította hitelfelvételi tervét, így tavaly augusztusra már csak 3,9 milliárd eurónyi hitelre tartott igényt az alapból. Adófizetői szempontból racionális érvekkel nem magyarázható, hogy miért nem tartott igényt a kormány erre a keretre, hiszen az RRF-hitel lényege, hogy a nehezebb helyzetben lévő tagállamok a teljes Európai Unió kedvezőbb hitelbesorolásának köszönhetően olcsóbb forrásokat kapnak, mint amilyeneket saját maguk a pénzpiacokról be tudnának hozni. Ehelyett azonban a magyar kormány inkább kínai hitelt vett igénybe, egyelőre nem ismert kamatfeltételek mellett – az ugyanis köztudott, hogy Kínától hitelt felvenni extra kockázatos lépés lehet.

Miután a kormány az RRF-hitelszám jelentős részére nem tartott igényt, valószínűleg az EU olyan megkötéseket rendelt a források mellé, amelyeket a kormány inkább nem akart teljesíteni. Ez talán analóg lehet az IMF-hitelcsomag 2012-es felmondásával, amikor a Orbán-kormány szabadulni akart a legolcsóbb hitelektől, és inkább a pénzpiacról vont be forrásokat, hogy ne kelljen senkivel egyeztetnie a gazdaságpolitika részleteiről.