Képzeljétek el, hogy egy kipusztulás szélén álló állatfaj, a feketelábú görény megújul – mindez a virginiai Smithsonian Állatkert útján lehetséges.

Az anyaállat, Antonia, történelmi tettre vállalkozott, hiszen ő az első klónozott állat, akinek utódai születtek. Az alomban három kölyök látta meg a napvilágot, ám sajnos az egyik elpusztult. A megmaradt két kölyök közül az egyik hímmé fejlődött, Red Cloud néven, míg a nőstény az izgalmas Sibert nevet kapta.

A klónozott feketelábú görények.

Jelenleg a világon mindössze három feketelábú görény klón él. Antoniát és két testvérét, Elizabeth-Annt és Noreent egy 1988-ban elpusztult példány, Willa örökségéből klónozták. A klónozáshoz szükséges DNS-t a San Diego-i Állatkert Frozen Zoo programja biztosította, amely a veszélyeztetett állatfajok mélyfagyasztott biológiai mintáit gyűjti. Érdekes, hogy míg Elizabeth-Ann volt az első, ő sajnos fejlődési rendellenességek miatt nem tudott utódokat hozni a világra.

A feketelábú görények kontextusa.

A feketelábú görények egykor Észak-Amerika nagyföldjein éltek, azonban a 20. századra teljesen eltűntek, főként élőhelyük megsemmisítése és betegségek következtében. Az utolsó, kihaltnak hitt példányokat az 1980-as években Wyomingban fedezték fel.

A klónozás sikere és genetikai sokszínűség.

A klónozás sikere nemcsak szemmel látható, hanem a most született kölykök genetikai sokszínűsége is figyelemre méltó, ugyanis háromszorosa a természetes úton túlélőkének. Ez azért fontos, mert a genetikai változatosság csökkenése komoly kockázatot jelent, hiszen az állatok védettsége különböző betegségekkel és fertőzésekkel szemben csökken, ha a populáció nagyon szűk csoportból származik.

A jövő kilátásai.

A Willa ágáról született utódok visszatérése a természetbe óriási lépés a faj megmentéséért folytatott harcban. Ehhez 35 évnyi előkészítő munka és komoly elkötelezettség szükséges. Antonia kölykeinek sikeres születése méltó mérföldkő a veszélyeztetett állatfajokat megóvni kívánó szakemberek számára. Paul Mariinari, a Smithsonian NZCBI kurátora hangsúlyozta, hogy ennek a sikernek a kulcsa a globális természetvédelmi programokhoz való hozzáadásának fontossága.

A géntudomány szerepe.

A géntudomány fejlődése nemcsak a veszélyeztetett állatfajokat mentheti meg, hanem elméletileg a már kihaltakat is. Jelenleg egy amerikai cég dolgozik a mamutok biológiai restaurálásán, miközben Ausztráliában is komoly erőfeszítések zajlanak az erszényes farkasok faji újjáélesztéséért. Ezek a programok nemcsak klónozást, hanem genetikai szerkesztést és hibrid állatok létrehozását is igénylik, ami évtizedes kutatást és fejlesztést követel meg.

Zárszó.

A klónozott görénykék születése egy igazi, közvetlen és valóságszerű sikertörténet a természetvédelem terén, és reméljük, hogy ez a példa más fajok megőrzésében is segíthet a jövőben!