A híres magyar tudós, Szent-Györgyi Albert, aki 1940-41-ben a szegedi egyetem rektora volt, nem csupán a tudomány területén tette le névjegyét, hanem a náci megszállás alatt a magyar ellenállás egyik arculatává vált. Felismerve a háború pusztító hatásait, az egyetem reformjaival egy új politikai csoportosulás kialakítására tett javaslatot. E csoport demokratikai értékeket képviselt, és a fasizmus ellen küzdött. A Szent-Györgyi Albert Ellenállási Szervezet (SZESZ) keretein belül sikerült összeszervezni a magyar ellenzéki politikai erőket.

Egy különleges diplomáciai küldetés keretében Szent-Györgyi Isztambulba utazott, ahol kémikusoknak tartott előadást, népszerűsítve a magyar ellenállási mozgalmat, és kapcsolatokat létesítve a szövetséges hatalmakkal. A Szövetségesek tájékoztatása alapján próbálta meg gyorsítani Magyarország háborúból való kilépését, de titkos tervét felfedték, és a náci vezetés Szent-Györgyi kiadatását követelte.

A Gestapo sokáig figyelte őt, végül letartóztatták, de Szent-Györgyi bátor lépésekkel megszökött a házi őrizetből. 1944 augusztusában Budapestre költözött, ahol a SZESZ tevékenysége teljes lendületet kapott. Az ellenállási csoport különféle szabotázsakciókat indított, például megsemmisítették a német katonai szállítmányokat, és fontos információkat küldtek a szövetségeseknek az ellenség mozgásáról.

Bujkálva és folyamatosan menedékeket keresve, Szent-Györgyi a svéd nagykövetség védelmét élvezte, ahol svéd állampolgárságot és útlevelet kapott. A nyilas hatalomátvétel idején a SZESZ lelepleződött, és a Gestapo mellett a magyar nyilasok is üldözni kezdték őt. Az események során Szent-Györgyit a nyilasok szovjetellenes propagandájukba is belevonták, hogy megpróbálják politikai hasznot húzni a helyzetéből.

A tudós és családja végül a szovjet csapatok védelmét élvezte, amikor a német megszállás véglegesen felmorzsolódott. Szent-Györgyi öröksége nem csupán tudományos pályafutása miatt emlékezetes, hanem a bátor állásfoglalása és politikai aktív szerepvállalása miatt is, melyek segítettek abban, hogy Magyarország a háború végén demokratikus alapokra építhesse újjá társadalmi struktúráját.