Az infláció gnóma labirintusában ragadtunk, és úgy tűnik, hogy az idei év igazi pofonokat osztott ki a kistelepülések lakóinak. Az alapvető élelmiszerek ára stratoszférikus magasságokba emelkedett, míg a boltok, amelyek eddig a közösség életének középpontjában álltak, bezártak, így az emberek a mozgóárusokra szorulnak.

Besence egykori polgármestere, Ignácz József figyelmeztetett arra, hogy az ilyen falvak lakói gyakran idősek, akiknek nincs közlekedési eszköze. Ezért rákényszerülnek a mozgóárusokra, akik viszont árakat szabnak meg úgy, ahogy azt tőlük elvárják, sok esetben kontroll nélkül. Az árstopos termékek, amelyeknek a szándéka a megélhetési költségek csökkentése volt, sok falusi számára elérhetetlenek maradtak, hiszen a mozgóárusok termékei a boltok árához képest 30%-kal drágábbak.

Benesné Zsuzsanna, aki egy, az Ormánságban működő árus cég tulajdonosa, megosztotta, hogy az árakat más forrásokból is figyelik, de ismereteik szerint sok árus csupán a profitra összpontosít, míg a közösség érdekei háttérbe szorulnak.

A helyiek félelemben élnek, hiszen a mozgóárus a legfőbb kapcsolódási pont a külvilággal, így nem mernek véleményt formálni, nehogy elveszítsék ezt a létfontosságú lehetőséget. Egy helybeli elárulta: bár tudják, hogy a termékek drágák és sokszor minőségtelenek, más lehetőség híján elfogadják a helyzetet.

A helyi közösség előtt azonban nem világos a megoldás. A faluban az orvos, a postás és a bolt hiánya érződik; a lakosság magányos és elszigetelt, tele félelmekkel és kérdésekkel. Egy csalódott középkorú férfi szomorúan mondta el: "Ha így folytatódik, nemcsak az élelmiszerárak fognak emelkedni, hanem a remény is, hogy valaha is jobb időszakok következnek. Az életünket nem lehet így élni, cselekednünk kell, különben itt maradunk az elfeledett szélén a világnak."

Fontos, hogy a kormány vagy civil szervezetek haladéktalanul lépjenek fel a helyzet javítása érdekében, hiszen nem csupán az élelmiszerárakról, hanem emberek százairól, közösségek jövőjéről van szó.