Belgiumban, egy római kori lelőhelyen hihetetlen felfedezést tettek a régészek: egy csontváz, amely öt különböző ember maradványait tartalmazza. A Live Science beszámolója szerint a nyughely, ahol a csontok kerültek elő, alapvetően hamvasztásos maradványokat őrző temető volt, mégis kiderült, hogy a fellelt csontok többsége sokkal korábbi időkből, egészen a neolitikumból származik.

Az alaposabb vizsgálatok során kiderült, hogy a csontvázat szándékosan állították össze, és ez a különleges lelet a különböző korokban élt emberek maradványait ötvözi, köztük olyanokat is, akiket három évezred távolság választ el egymástól. Barbara Veselka, a Vrije Universiteit Brussel munkatársa és a felfedezésről beszámoló tanulmány egyik szerzője hangsúlyozta, hogy rendkívüli lehetőség az ilyen kompozit csontvázak vizsgálata, mivel újraértelmezi a temetkezési rituálékat.

A lelőhely Pommerœulnél található, a francia határ közelében, ahol az 1970-es évek ásatásai során 76 hamvasztásos sírt és egy magzati pozícióban elhelyezett holttestet találtak. A hamvasztásos maradványok a római korra, az i. sz. 2–3. századra datálhatók, viszont a magzati pozíció szokatlan a korabeli gyakorlatok között, ami további kérdéseket vetett fel a helyszín jelentőségével kapcsolatban.

A szakemberek nemrégiben újabb elemzéseket folytattak, többek között DNS-szekvenálást, hogy pontosabb képet kapjanak a csontváz összeállításáról. Veselka elmondása szerint legalább öt különböző személy maradványait használták fel, beleértve egy 3-4. században elhunyt nő koponyáját is. A csontok kora között nagy eltérés mutatkozik, a vizsgálatok alapján több mint 2000 éves maradványok is akadnak köztük.

A felfedezés új kihívásokat jelent a kutatók számára: hogyan alakították ki a csontvázat az ősi emberek? Az egyik elmélet szerint rómaiak esetleg megzavartak egy már létező, különösen ritka neolitikus sírt, majd utólag próbálták a maradványokat kiegyensúlyozni, talán babonás okokból. Egy másik lehetőség az, hogy a korszakban szándékosan hoztak létre ilyen összetett csontvázakat, ezzel kifejezve a temetkezési tradíciókat és hiedelmeket.

Ez a felfedezés nemcsak a helyi történelem, hanem a római és neolitikus kultúrák interakcióinak megértése szempontjából is jelentőségteljes, és új fényt vethet arra, hogyan tekintettek az őseink a halálra és az élet utáni világra!