A 2000-es évek egyik legnagyobb csatártehetsége, Adriano, aki korábban a világ egyik legkiemelkedőbb támadójának számított, megosztotta életének nehéz pillanatait. A brazil labdarúgó, aki alapember volt az Inter csapatában és a brazil válogatottban, most a The Players Tribune oldalán beszélt arról, hogyan siklott ki a karrierje.

"Tudod, milyen érzés nagy ígéretnek lenni? Én tudom. Egy be nem teljesedett ígéretnek. Én vagyok a futball legnagyobb pazarlása. Pazarlás. Szeretem ezt a szót, nemcsak a hangzása miatt, hanem mert megszállottan pazarlom el az életemet.

Jól érzem magam így, a fékevesztett pazarlásban. Élvezem a megbélyegzést. Nem drogozom, pedig próbálnák bizonyítani, hogy igen. Nem vagyok bűnöző, de lehetettem volna. Nem szeretek szórakozni, mindig ugyanarra a helyre járok.

Minden második nap iszom, és a többin is. Hogyan jut el valaki odáig, hogy minden nap iszik? Nem szeretek magyarázkodni, de itt van egy: nem könnyű örök ígéretnek lenni. És a korommal ez egyre nehezebb.

Császár a becenevem. Képzeld el, egy srác, aki a favelából elmegy Európába, és Császár lesz a beceneve. Hogyan magyarázod ezt meg? Sokáig nem értettem. Talán mégis jól csináltam néhány dolgot. Sok ember nem értette meg, miért hagytam el a stadionok csillogását, hogy a régi környéken feledésig igyak. Mert egy bizonyos ponton ezt akartam, és ez egy olyan döntés, amit nehéz visszavonni.”

Adriano 42 éves, nyolc éve vonult vissza, pályafutása alatt 48 mérkőzésen 27 gólt szerzett a brazil válogatottban. A labdarúgó karrierjének csúcsán számos egyéni díjat nyert, azonban a magánéletbeli problémái, főként az alkoholizmus, árnyékot vetettek tehetségére és sportolói pályafutására.

Adriano története egy tanulságos figyelmeztetés arra, hogy a sportban nem csupán a tehetség, hanem a mentális épség is létfontosságú. Az ő esete arra emlékeztet minket, hogy a siker mögött sokszor súlyos küzdelmek húzódnak meg.