A Yakuza világa, amely tele van tetoválásokkal, erőszakkal és misztikus vonzerejével, nem csupán lenyűgöző, hanem egyúttal olyan csapdákat is rejt, amelyeket nehéz elkerülni. Sokan vélik azt, hogy egyszerűen beléphetnek a Yakuza soraiba, ám a valóság sokkal összetettebb. Shinya Yuyama, egykori Yakuza-tag, azt állítja, hogy a kilépés módja szorosan összefügg a főnök jóindulatával. Míg néhányan békés módon távoznak, sok esetben az eltűnés tűnik a legjobb megoldásnak. Az elhagyás azonban rendkívül kockázatos, mivel a csoport hajlamos mindent megtenni, hogy megtalálja árulóit.

A hagyományos Yakuza szokások részeként, akik elhagyják a szervezetet, gyakran levágott ujjak árulják el őket, mint a megbánás jeleit, bár ez nem feltétlenül a távozás előfeltétele. Azok, akik elhatározzák, hogy elhagyják a Yakuzát, rengeteg kihívással néznek szembe a mindennapi életben. Japánban a bűnszervezetekhez köthető emberek nem nyithatnak bankszámlát, nem kérhetnek hitelt, és gyakran még bérleti szerződést sem köthetnek, ami a mindennapi élet elviselhetetlenné válásához vezet.

Ezért sok volt Yakuza-tag a börtönben tesz megfontolt lépéseket, hogy új életet kezdjen. Néhányan szakmai képesítést szereznek, míg mások új szakmák, például ügyvédek vagy papság felé orientálódnak. Azonban a tetoválások, amelyek a Yakuzához való kötődést szimbolizálják, szintén jelentős akadályt jelentenek. Ezek eltávolítása rendkívül nehéz, és a közvélemény előítéletei is további nehézségeket okoznak. Sokuk azon dolgozik, hogy megszabaduljon a korábbi életük nyomaitól, de a fizikai hegek mellett a társadalmi stigmatizációval is meg kell küzdeniük.

Érdekes élmény volt, hogy a régi barbár világban felnőtt egyének ma már új célokat találhatnak. Például Yoshitomo Morohashi, aki ügyvédi vizsgát tett, megpróbálja jogi pályafutását új alapokra helyezni, míg Tatsuya Shindo pappá válva próbálja visszaépíteni az életét. A történetek mind egyediek, de a múlt árnyéka soha nem tűnik el teljesen. Mennyire nehéz is lehet egy ilyen múlt után helytállni napjaink Japánjában, ahol a közvélemény hajlamos elítélni azokat, akik egyszer már a bűn útjára léptek?