Szeleczky Zita az 1940-es években a magyar színpadok és filmvásznon legnagyobb csillagai közé tartozott. Fiatalon került a Nemzeti Színházba, ahol tehetsége és karizmája hamarosan elnyerte a közönség tetszését. Operettfőszerepei és filmsikerei mellett a rajongói klubok is felnőttek, ahol Szeleczkyt "a nemzet kishúgának" nevezték.

Egy sorsdöntő pillanat vált színésszé válásának fonalán, amikor a második világháború végén, a szovjet csapatok közelében, egy szavalóesten előadta Petőfi Sándor "Föl a szent háborúra" című versét. Ez a költemény már az 1800-as évek végén is a szabadság és hazaszeretet jelképévé vált, ezért különösen bátor cselekedet volt ebben a nehéz időszakban.

Börtönbüntetés egy vers miatt

Petőfi sorai az önállóság és a nemzeti öntudat mellett szóltak, ám a kommunista vezetés ezt nem nézte jó szemmel. A hatalom a kultúrát propagandaeszközként kezelte, és mindazt, ami ellentmondott a "felszabadító szovjet hadsereg" narratívájának, az ellenségnek tekintette.

Szeleczkyt távollétében három év börtönre, vagyonelkobzásra és foglalkozástól való eltiltásra ítélték. Az ügyészség szerint "a háború folytatására buzdított" és "oroszellenes hangulatot keltett" csupán egy Petőfi-vers elszavalásával.

Szökés és emigráció

A színésznő tudta, hogy mi várna rá, ha marad, így családjával együtt elhagyta az országot. Először Ausztriába, majd Olaszországba, végül Argentínába menekült. Ott sem feledkezett meg magyar gyökereiről: művészeti közösségeket szervezett, magyar szavalóesteket tartott, és megalapította saját színházát.

Később az Egyesült Államokban telepedett le, ahol műsoraival és irodalmi eseményeivel bejárta a világot. A szabadságharc leverése után különféle előadásokkal hívta fel a figyelmet Magyarország helyzetére, melyek középpontjában a "Magyarország, a népek Krisztusa" című esemény állt.

Késői igazság

1990-ben tért haza először, majd 1998-ban végleg. Halála előtt nem sokkal megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkersztjét, valamint a Legfelsőbb Bíróság 1994-es határozata, amely felmentette a vádak alól, illetve megállapította, hogy semmilyen bűnt el nem követett.

A büntetés, amit a Petőfi-vers elszavalásáért kapott, évtizedekre felforgatta az életét, ám ő megőrizte hazaszeretetét és a művészet iránti elhivatottságát. Története nem csak a megpróbáltatások között élő művész sorsáról szól, hanem arról is, hogy milyen félelmet kelt egy erős igazság, amely a rajongásból és a kultúrából táplálkozik.

A vers ereje

A "Föl a szent háborúra" című vers sorai ma is megragadják a figyelmet. Petőfi lelkesítő, hazaszerető hangja ma is él, és emlékeztet minket arra, hogy a művészeknek, költőknek és színészeknek mindig megmarad a szólás szabadsága, még akkor is, ha az aktuális hatalom ezt elnyomni próbálja.

Egy interjú Szeleczky Zitával, amely ebben a videóban tekinthető meg, tovább árnyalja a róla kialakult képet.