A folyók és tengerek befagytak, a fák óriási kárba mentek, és sokan élelem és fűtési lehetőség nélkül maradtak.

A jég királysága: az 1709-es tél

1709 telén olyan szélsőséges időjárás sújtotta Európát, amely az elmúlt 500 év legkeményebb teleként vonult be a történelembe. 1709. január 5-én William Derham tudós -12 Celsius-fokos hőmérsékletet mért London környékén, ami a legalacsonyabb érték volt a 1697 óta tartó feljegyzések szerint. Más európai városokban a hőmérséklet a -15 és -20 Celsius-fokot is elérte.

Ezrek haltak meg a hideg miatt, miközben a tél különösen zord volt, mivel a skandináv nagy és a spanyol örökösödési háború befolyásolta a körülményeket. Az emberek nem tudtak felkészülni; a kegyetlen hideg hirtelen jött, és a havazás kezdete után úgy tűnt, soha nem ér véget. Az átlaghőmérséklet -20 Celsius-fokra zuhant.

Franciaország szenvedett leginkább, ahol két hétig tartó havazás okozott hatalmas károkat - -20 Celsius-fokkal, és az emberek ezrei estek hipotermiába, mire a segítség megérkezett. Az időjárás az állatokat is sújtotta, a területen élő jószágok jelentős része elpusztult.

A folyók és csatornák befagytak, sőt a Földközi-tenger partján, valamint a Rhone és a Garonne folyók különböző pontjain a jég 28 centiméter vastagságot is elérhetett. Az emberek kénytelenek voltak minden bútorukat elégni, hogy melegen tartsák magukat, miközben Párizst három hónapig elzárta a hó, így utánpótlás sem érkezett.

Bár a gazdagoknak voltak készleteik, a kenyér, a hús és néhány alkoholos ital is megdermedt, csupán a vodka, whisky és rum maradt folyékony. Versailles-ban az orléans-i hercegnő a következőket írta: "A hideg itt olyan kegyetlen, hogy leírni sem lehet. Ülök a duruzsoló tűz mellett, de még mindig reszketek. Soha életemben nem láttam még ilyen teleket."

A hó az egész kontinensen elzárta az utakat. Németország meleg forrásai is befagytak, és Amszterdam csatornái, Svájc tavai, sőt az Adriai- és Balti-tenger is jégbe borult. A hideg oly jelentős volt, hogy fáknak spontán törtek ágaik, és sok templomi harang is megrepedt vagy eltört.

Miért volt ennyire hideg?

A kutatók az éghajlati feljegyzések tanulmányozásából azt állapították meg, hogy a keletről érkező szokatlanul erős szelek és a szarki örvény északi irányba tolták a hűvös levegőt Európába. A La Niña és El Niño jelenségek, amelyek globálisan befolyásolják az éghajlati viszonyokat, szintén hozzájárultak a hideghez: míg a La Niña hidegebb óceáni hőmérsékletet eredményezett, az El Niño éppen ellenkező hatást váltott volna ki, de 1709 telén ez a két jelenség együttesen rendkívüli fagyos körülményeket teremtett.

A vulkáni tevékenységek is hatással voltak az időjárásra, hiszen a Szicíliánál található Etna 1708 végén kitört, és hamut, valamint kén-dioxidot juttatott a légkörbe. A hamu által megakadályozott napsugárzás lehűtötte az óceánok vizét, tovább súlyosbítva a helyzetet.

A Maunder-minimum, a Nap alacsony aktivitásának időszaka 1645 és 1715 között, szintén hozzájárulhatott a globális lehűléshez, amely komoly hatással volt az Európában tapasztalt szokatlan hidegre.

A zord tél nemcsak a fizikális, hanem a mentális egészségre is tartós hatással volt: sok ember kénytelen volt elhagyni otthonát, hogy melegebb éghajlaton keressen menedéket a túlélés érdekében.