Radó Sándor, a magyar mesterkém, 1899. november 5-én született Újpesten, egy kispolgári zsidó családban. Édesapja, Radó Gábor, aki 1908-ban magyarosította nevét, sikeres parkettagyárosként és nagykereskedőként tevékenykedett, három gyermekét vallásosan nevelte. A család edukációs felfogása Radó számára is előnyös volt: a legidősebb testvérként magas szintű oktatásban részesült, és már fiatalon nyelveket és zenét tanult.

A bonyolult politikai időszakok és Radó János kalandvágyó természete miatt élete fordulatokkal teli lett. Az érettségi után katonai pályára lépett, ugyanakkor Pesten jogot tanult. A Tanácsköztársaság idején politikai aktív szerepet vállalt, ami később a Bécsbe való emigrálást eredményezte. Ott a szovjet távirdai iroda vezetője lett, majd Lipcsében a kommunista mozgalom illegális fegyveres szerveződésének egyik vezetője lett. Földrajzi tanulmányait ott folytatta, ahol feleségül vette Helene Jansen kommunista aktivistát, akivel két gyermekük született.

Moszkvába menekülve 1924-ben tudományos és újságírói munkába kezdett. 1926-ban Berlinben létrehozta a Szovjet Hírszerző Ügynökség külföldi irodáját, valamint megalapította a világ első térképészeti sajtóügynökségét, mely a nemzetközi sajtót látta el friss térképekkel.

A szovjet katonai hírszerzés szolgálatában 1935-ben kezdett dolgozni. Radó rendkívüli nyelvi készségeivel és nemzetközi kapcsolataival jelentős szereplővé vált. Nyolc éven keresztül a svájci hírszerzői tevékenységet irányította, és tájékoztatókat szerzett a második világháború alatt, végig részt vett a háborús események megértésében.

1941-től 1945-ig a háború legnehezebb időszaka következett, amikor a közvetlen frontvonal mögötti hírszerzői munkáját végezte. 1943-ban a Sztálingrádi csata után elismerésképpen megkapta a Lenin-rendet. Azonban a svájci munkája alatt a hírszerző csoportját lebuktatták, ő pedig illegalitásba vonult. 1944 őszétől a francia partizánok segítségével Párizsba menekült. A háború után, amikor Moszkvába utazott, nyugatos múlta miatt tíz évet töltött munkatáborokban.

Radó Sándor élete tragikus pillanatai közé tartozott feleségei halála, és családja egy része is holokauszt áldozata lett. 1955-ben térhetett haza Magyarországra, ahol a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője lett, majd egyetemi tanárként is dolgozott a Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1981 augusztusában Budapesten hunyt el, öröksége pedig a tudomány világában hagyott maradandó nyomot.

Emlékezetes visszaemlékezéseit 1971-ben publikálta "Dóra jelenti" címmel. Az első kiadás a szovjet katonai cenzúra miatt számos fontos részletet nem tartalmazott, míg a bővített változat csak 2006-ban látott napvilágot, több mint három évtizeddel később. Radó Sándor életéből film is készült, amely bemutatja a szovjet katonai hírszerzés svájci rezidensének tevékenységét.

A mesterkém, aki a hírszerzést mindig tudományos munkának tekintette, végig a tudományos aki szenvedélyeinek szentelte életét, hiszen "az adatokat, amelyek a rendelkezésemre álltak, próbáltam elemezni, és mindenből egy szerves egészt létrehozni" - mondta róla. Radó Sándor története figyelmeztet minket a történelem árnyaira, ugyanakkor a tudományos igényű gondolkodás erejére is.