A modern orvostudomány előrehaladása lehetővé tette, hogy az emberek hosszabb ideig éljenek, de a hosszú élet nem mindig jelenti a minőségi életet is. A demencia, amely a kognitív funkciók csökkenésével jár, 85 éves kor felett körülbelül minden negyedik embert érint, és komolyan veszélyezteti az önálló életvitel lehetőségét.

Bár a demencia első tüneteinek megjelenésekor számos kezelési lehetőség áll rendelkezésre, sok érintett csak akkor keres orvost, amikor a betegség már súlyosabb stádiumba lépett. A korai diagnózis kulcsszerepet játszhat a tünetek kezelésében és a várható élettartam megbecsülésében, mivel a demencia különböző típusai és stádiumai eltérő prognózist kínálnak.

A várható élettartam ismerete segíthet a családtagoknak és az orvosoknak abban, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak az érintettnek, ami elengedhetetlen a betegek jólétének megőrzéséhez.

Egy nemrégiben a BMJ folyóiratban megjelent tanulmány 5,5 millió egészségügyi adatát elemezte, és megállapította, hogy azok, akik 65 éves korukban kapták meg a demencia diagnózisát, akár 13 évvel is kevesebb ideig élhetnek, míg azok, akik 85 évesen diagnosztizálták őket, csupán 2 évet veszítettek.

A kutatás során a szeretetotthonba költözés lehetséges hatásait is megvizsgálták. Az eredmények nem mutattak szignifikáns összefüggést a költözés és a várható élettartam között, de megfigyelték, hogy a diagnózis utáni három évben az érintettek körülbelül egyharmada intézménybe költözik. Az ilyen költözések azonban nem befolyásolják egyértelműen a betegség lefolyását.

Fontos figyelembe venni, hogy a demencia felismerésének és kezelésének időben való megkezdése hatással lehet a betegek életminőségére. Az orvosok és a családtagok számára elengedhetetlen, hogy felkészüljenek a demenciával élő személyek speciális szükségleteire, hiszen a korai beavatkozás nemcsak a beteg, hanem a család életére is kedvező hatással lehet.