A 20. század legnagyobb tudományos csalása: 40 év után lepleződött le a Piltdown-ember titka
2024-09-28
Szerző: László
1911 és 1912 között az angliai Piltdownban felfedezett Piltdown-emberként ismert fosszíliákat kezdetben forradalmi jelentőségű leletként ünnepelték. A maradványok között egy koponyarész, egy állkapocscsont és több fog szerepelt, amelyeket egy ősi emberi ős bizonyítékaként értelmeztek. Sok tudós szerint ezek az ősleletek jelentették a hiányzó láncszemet az ember és a majmok evolúciójában, s olyan komoly kutatásokat indítottak el, hogy a Piltdown-embert „a legkorábbi angol embernek” nevezték el.
A felfedezésről számos tudós méltatta Dawson, a felfedező, aki egy amatőr régész volt. Dawson állítása szerint ő találta meg a hiányzó láncszemet, miután felfedezett egy emberszerű koponyarészt a helyi pleisztocén kavicságyakban. Dawson levelet írt a leletről Arthur Smith Woodwardnak, a Brit Természettudományi Múzeum akkori régészeti vezetőjének. Ezt követően együtt folytatták a munkát, és további leleteket találtak a területen, beleértve fogsorokat és primitív eszközöket.
A felfedezéseket Woodward rekonstruálta, és a régészek azt feltételezték, hogy ezek az ősi maradványok körülbelül 500 ezer évesek lehettek. A felfedezés hatalmas szenzációt keltett, amelyet a Geológiai Társaság 1912-es ülésén jelentettek be. A tudósok szakmai hitelesnek tartották az eredményeket, ám négy évtizeddel később, 1949-ben a kormeghatározás új módszere megváltoztatta ezt a nézetet.
Az új fluor-tesztek kimutatták, hogy a Piltdown-maradványok csupán 50 ezer évesek. Ez megkérdőjelezte, hogy valóban a hiányzó láncszemet jelentenék, mivel ekkorra az emberek már Homo sapiens formájában léteztek. Az Oxfordi Egyetem kutatói, köztük biológiai antropológusok és emberi anatómia professzorok, újra megvizsgálták a Piltdown-leleteket. Eredményeik arra utaltak, hogy a koponya- és állkapocstöredékek különböző fajokhoz tartoztak; az egyik emberi, a másik pedig majom származású volt, valószínűleg egy orangutántól.
A fogak felületén látható mikroszkópos karcolások azt jelezték, hogy azokat mesterségesen úgy csiszolták, hogy emberi fogaknak tűnjenek. Sőt, a Piltdown lelőhelyről származó leletek többségét manipulálták, hogy hasonlítsanak a helyi közetekhez. Kiderült, hogy a szemfog bevonata nem a várt vastartalmú anyag volt, hanem egy festékszerű anyag.
Ezek a felfedezések arra mutattak rá, hogy a Piltdown-ember nem más, mint egy tudományos csalás, amelyet ügyesen manipuláltak. Hivatalosan 1953. november 23-án nyilvánították hamisítványnak az 1912-ben talált maradványokat, és Charles Dawsont azonnal megvádolták a szándékos átveréssel. Dawson 1916-ban elhunyt, szándékos cselekedetei után az utókor és a tudományos közösség viszonyulása is megváltozott.
A londoni Természettudományi Múzeumban ma is több dokumentum, lelet és fénykép őrzi a Piltdown-emberrel kapcsolatos nyomokat, és különböző kiadványok foglalkoznak ezzel az üggyel. A Piltdown-ember legendája nemcsak a tudományos közösség, hanem a laikus közönség figyelmét is felkeltette, és olyan fontos kérdéseket vetett fel, mint a tudományos etikai normák és a felfedezések hitelessége. Ez a történet örökre emlékezetes marad, mint a tudományos átverés egyik legismertebb példája.