Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, drámai lépésekkel alakította át az EU-s erőviszonyokat, amikor elutasította Thierry Breton jelölését, aki eddig a bizottság egyik legmeghatározóbb szereplője volt. Ez a döntés azt jelzi, hogy von der Leyen célja, hogy a hagyományosan erős francia lobbierőt, amelynek Breton a szószólója volt, háttérbe szorítsa, és inkább a déli és keleti tagállamok felé forduljon, ezáltal új politikai egyensúlyt teremtve az EU-n belül.

A legfontosabb portfóliókat a lengyel, a portugál és a francia biztosoknak osztotta ki, ami új háborús frontokat nyithat az EU-n belül, különösen a franko-német tengely ellenében. Az új pénzügyi szolgáltatásokért felelős biztos, María Luisa Albuquerque, aki korábban Portugália pénzügyminisztere volt, már most komoly kihívásokat nézhet szembe, különösen a jelenlegi gazdasági válság idején.

Albuquerque pénzügyi politikája máris vitákat keltett: korábbi intézkedései - mint a szigorú megszorítások - a válságkezelés során sok kritikát kaptak, hiszen csökkentették a szociális kiadásokat, ami sok családot még mélyebb szegénységbe sodort. Itt az idő, hogy az EU új irányelveket fogadjon el, amelyek nemcsak a stabilizációt, hanem a szociális igazságosságot is segítik.

Lengyelország számára ez a helyzet különösen kedvező, mivel Donald Tusk, a lengyel miniszterelnök kedvezően értékelheti Piotr Serafin kinevezését a költségvetési és közigazgatási ügyek élére, amely új szerepet biztosít Lengyelországnak az EU gazdasági folyamataiban. Serafin feladatai közé tartozik a kohéziós politika erősítése is a skandináv és balti államokkal együttműködve, így kialakulhat egy új, erősebb közép-kelet-európai szövetség az EU keretein belül.

Emmanuel Macron francia elnök számára viszont a helyzete egyre bonyolultabbá válik. Thierry Breton lemondása után von der Leyen jelentős mértékben csökkentette képesítéseit az EU-n belül, ami váratlan következményei lehetnek Franciaország befolyásának. Az új külügyminiszter, Stéphane Séjourné, aki Macron bizalmasa, nem biztos, hogy elegendő politikai súllyal rendelkezik a hagyományos francia érdekek védelmére.

A helyzet összetett és jóval több mint egyszerű hatalmi játszmák sorozata; itt valódi jövőbeli irányok, trendek és lehetőségek állnak előttünk. Az EU új gazdasági és politikai keretei a jövőben nemcsak az intézményekre, hanem a tagállamok közötti együttműködési formákra is hatással lesznek, amelyeket a válság és a világpolitikai helyzet úgy formál, mint soha előtte.