Sós Bálint Dániel legújabb filmje, a Minden rendben, február 14-én debütált a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, teltház előtt, a meglepően népszerű 21:30-as időslotban. A másfél órás alkotás már a premierintézés előtt komoly figyelmet kapott a hazai és külföldi kritikusok részéről is. A film magyarországi bemutatója március 11-én zajlott, a mozikban pedig március 20-tól lehet megnézni.

A cselekmény középpontjában egy nemrég megözvegyült férfi, Sándor (Hajdu Szabolcs) áll, aki különös és súlyos morális dilemmával néz szembe, miután a fia, Dénes (Sáfrány Ágoston) súlyos balesetet okoz. A film arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit tenne az apa, ha tudná, hogy a fia cselekedetei tönkreteszik egy másik fiatal életét. Az apa igyekszik eltusolni az eseményeket, ami a fiú lelki állapotát is súlyosan befolyásolja.

A történet szövevényes, hiszen a két főszereplő között nemcsak családi kötelékek, hanem generációs traumák is feszülnek. Sándornak két fia van, míg Klári (Háy Anna) egy lány anyja a korábbi kapcsolatából. A film bemutatja, hogyan alakulnak a mozaikcsaládi kapcsolatok, és milyen változásokat okoz a baleset a család dinamikájában. A feszültség fokozódik, mikor egy fiatal fiú dühében valami olyat tesz, amire senki sem számított.

Sós Bálint Dániel rendezésében a nézők egy folyamatosan változó perspektívát kapnak, ami a titkok és hazugságok szőtte szövevényes történeten keresztül válik egyre izgalmasabbá. A rendező ügyesen használja a feszültséget, és a nézők folyamatosan azon tűnődnek, hogy kinek a nézőpontjából ismerik meg a történteket. A film ezzel párhuzamosan arra is kényszerít, hogy az áldozatokat is figyelembe vegyük, miközben az apa és fia titka előtérbe kerül.

A film nem csupán a baleset okozójáról, hanem az áldozatról is szól. A rendező rendkívüli érzékenységgel mutatja be, hogy a társadalom hajlamos elfelejteni a balesetek valódi következményeit. A történet előrehaladtával elgondolkodtató kérdéseket vet fel az emberi életről, a morális felelősségről és a családi kötelékekről. A nézők könnyen együttérzést érezhetnek a titkokkal terhelt apa iránt, miközben a baleset áldozata, a kisbaba és az édesanyja pozíciója háttérbe szorul.

A film vérbeli dráma, amely kíméletlenül mutatja be a szülő-gyermek kapcsolatokat, a generációs traumákat, valamint a társadalmi elvárásokat. A szereplők egyike sem ''jó'' vagy ''rossz'', mindannyian zűrzavaros döntéseik következményeivel élnek. Ez a komplexitás sokkal hitelesebbé teszi a filmet, ami a nézőket is arra ösztönzi, hogy saját morális határaikat átgondolják.

A rendező egyedi vizuális stílust alkalmazott, a film végig fekete-fehér képi világban játszódik. A minimalista keret és a rideg hanghatások mellett a dialógusok valósághűek és hitelesek, így a feszültség és a dráma végig jelen van. A film végső soron nem ad megoldást a felvetett kérdésekre, de a zárásnál felcsillan a remény fénye, így a nézők talán kicsit optimistább hangulatban hagyják el a termet.

A Minden rendben tehát nemcsak egy egyszerű családi dráma, hanem egy társadalmi kommentár is a baleset, az igazság és a családi kötelékek bonyolultságáról. Az alkotás elgondolkodtató, morális dilemmákat felvető, és egy kifejezetten erőteljes filmélményt nyújt, amit érdemes megnézni. Végső értékelés: 7,5/10.