A vatikáni Sixtus-kápolna freskója az egyik legismertebb művészeti alkotás a világon, amelyet a mesterséges tehetség, Michelangelo Buonarroti készített el. A freskó központi eleme Ádám teremtése, de emellett számos más érdekes részletet is tartalmaz, amelyeken a művész zsenialitása és figyelme a részletekre különösen kiemelkedik.

Most egy nem mindennapi felfedezésre derült fény, amely egy csapat orvosi és művészeti szakértő munkájának eredménye. Megállapították, hogy a freskó egyik részén egy fedetlen keblű nő látható, akinek mellei eltérő állapotban vannak: az egyik egészségesnek tűnik, míg a másik a betegség jeleit mutatja.

Andreas Nerlich, a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem tudósa, aki a részletet kutatta, különös figyelemmel fordult ahhoz a kérdéshez, hogy milyen betegséget is ábrázolhatott Michelangelo. A reneszánsz művészetére jellemző a pontos emberábrázolás, így nem véletlen, hogy a mester annyira ügyelt a részletekre. A nő fején lévő kék kendő azt sugallja, hogy férjhez ment, míg a bal mellének alakja arra utalhat, hogy gyermekét szoptatta.

A kutatáshoz kapcsolódó szakemberek, miután több betegség lehetőségét kizárták, arra a következtetésre jutottak, hogy a freskón látható nő valószínűleg melldaganattal volt ábrázolva. Nerlich és csapata szerint Michelangelo valószínűleg nem használt élő modelleket munkája során, hiszen fiatal korában boncolások során tapasztalta meg a különféle betegségeket. A középkori művészet pedig gyakran ábrázolta a bűnösöket betegség, deformitás társítva.

Érdekes, hogy a mellrák a freskón látható nő esetében általában idősebb hölgyeknél jelentkezik, azonban a BRCA1 gén fiatalabb korban is kiválthatja a betegséget. A tudósok felfedezései szerint a gél származását a Toszkán régióhoz kötik, ahol Michelangelo is született.

Bár Michelangelo freskója több mint 500 évvel ezelőtt készült, a melldaganat ábrázolása impozáns lenyomatot hagyott a művészet és az orvostudomány határvonalán. A szakemberek úgy vélik, hogy Michelangelo később, más alkotásaiban, például a Giuliano de’ Medici síremlékén is megörökítette a mellrákot, ezúttal az emberi sorsként, nem isteni büntetésként értelmezve a betegséget.

E felfedezések jól mutatják, hogy Michelangelo mennyire elkötelezett volt a pontos anatómiai megjelenítés iránt, és milyen mélyen hatott a művére a tudományos ismeretek és a saját tapasztalatai.