A közelmúltban egy különleges találkozóra került sor: Szikora Róbert, az R-GO frontembere találkozott az első gidákkal, Clavier Charlotte-tal és Kővágó Krisztával. Érdekesség, hogy Charlotte a legelső gidának számít, míg Kriszta 1987-ben csatlakozott a zenekarhoz.

Róbert őszintén beszélt arról, hogy a zenélés során milyen fontos volt a megjelenés. „A legfontosabb elvárás a kicsinosított külső volt, emellett természetesen a tehetség és a személyiség is. Kritérium volt, hogy a kollégák ne legyenek túlzottan egoisták, mert az megnehezíti a közös munkát. Én is tisztában vagyok vele, hogy a színpadon erős az egóm, ezért nehéz velem dolgozni.” Az énekes úgy érzi, csak olyan személy tudja megállni a helyét mellette, akinek erős kisugárzása van.

Róbert korábban élt meg ijesztő helyzeteket a rajongók miatt. „Mikor a Hungáriával turnéztunk, tapasztaltam, mivel jár a sztárság. Nagyon szeretnek a rajongók, volt, hogy a turnébuszt annyira meglökdösték, hogy majdnem felborult. Volt, hogy a házam falát a fanok üzeneteivel borították be. Aztán akadt olyan is, amikor betörtek és ellopták a ruháimat, majd egyszer egy koncerten láttam viszont azokat a dolgokat a saját rajongómon.” Kriszta is megosztotta élményét, amikor a nézők annyira izgatottak voltak, hogy üvöltöztek és tapsoltak, hogy a buszunk megingott.

Az énekes elmondta, hogy jelenlegi élete hihetetlenül pörgős. „Az utolsó egy év, főleg a Hungária-koncert a Népligetben és az azt követő Papp László Arénás buli után, csak úgy elrepült. Mivel ekkora a nyomás, sokszor úgy érzem, nem tudok kiszállni ebből a körforgásból.” Róbert megjegyzi, hogy az elvárások folyamatosan nőnek, ami komoly stresszt okoz neki. „Nem tudom abbahagyni, pedig szeretném. Ilyenkor megjelenik a csalódottság érzése, hogy még mindig várnak tőlem valamit.”

Az énekes beszélt arról is, hogy a hivatása számára egyfajta küldetést jelent. „A hivatás azt jelenti, hogy hívva vagy, és mindig megkérdezheted, ki hívott el erre a pályára. Ha a Jóisten támogat, addig fogom csinálni, amíg csak lehet. Azt mondta, hogy ez a pályád, és amíg ő azt nem mondja, hogy ‘húzz le, itt az idő’, addig folytatom a zenélést.”

Ez a beszélgetés nemcsak Szikora Róbert zenei pályafutásáról szólt, hanem arról is, hogy a zenélés nem csupán munka, hanem egy szenvedély, amely hatással van a művész életére és szellemiségére. Róbert példamutató kitartása és elkötelezettsége a zene iránt inspiráló üzenetet hordoz a fiatal zenészek számára is.