A székletürítési szokások nem csupán tápanyagbevitelünkről árulkodnak, de támpontokat nyújtanak egészségünkről is. Az, hogy naponta hányszor látogatunk a WC-be, komoly összefüggésekre utalhat a gyulladásos állapotainkkal és a májműködésünkkel - derült ki egy új kutatásból.

Az amerikai kutatók megállapították, hogy a napi egy-két alkalommal történő székletürítés a legideálisabb, míg ettől eltérő ritmus negatív hatással járhat. A kutatás az Institute for Systems Biology (ISB) keretein belül készült, és a Cell Reports Medicine tudományos lapban publikálták. Az elemzés szerint a rendszertelen székletürítés összefüggésbe hozható különféle gyulladásos állapotokkal és májbetegségekkel.

A kutatók több mint 1400 egészséges felnőtt adatait elemezték, beleértve a vérképet és a bélmikrobiomot is. A résztvevőket négy csoportba sorolták: székrekedéssel küzdők, normál csoportok, valamint hasmenésben szenvedők. Az eredmények arra utalnak, hogy a székrekedésben szenvedők szervezetében megnövekedett a toxinok szintje, ami komoly terhet ró a vesékre. Hasmenés esetén gyulladásokra és májkárosodásra utaló jelek kerültek napvilágra.

A kutatás során a résztvevők étrendjét is figyelemmel kísérték, és megállapították, hogy azok, akik több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, jobban támogatják emésztőrendszerük működését. A bélflóra optimális működése érdekében fontos, hogy naponta legfeljebb 1-2 alkalommal történjen meg a székletürítés. Az ISB kutatói hangsúlyozták, hogy további kutatások szükségesek az optimális székletürítési szokások pontosabb meghatározásához.

Érdekes, hogy a fiatalabb korosztályok, a nők és az alacsonyabb testtömeg-indexszel rendelkező egyének ritkábban számoltak be a napi székletürítésről. E jelenség mögött hormonális és neurológiai eltérések állhatnak, valamint a táplálkozási szokások különbségei játszhatnak szerepet.

A kutatás eredményei azt sugallják, hogy érdemes részletesebben foglalkozni étrendünkkel és életmódunkkal, hiszen a székletürítés gyakorisága igen sokat elmondhat rólunk. Az ISB kutatói további vizsgálatokat terveznek annak érdekében, hogy jobban megértsék a székletürítés és az egészség közötti kapcsolatokat.

A következő lépések között szerepel egy olyan klinikai vizsgálat tervezése, mely nagyszámú alany székletürítési szokásait figyeli, hogy a betegségmegelőzés lehetőségeit jobban feltérképezhessék. Az egészségügyi szakemberek számára is kulcsfontosságú lehet ez az információ, hiszen a székletürítési szokások nyújthatnak újabb eszközöket a betegségek korai felismerésében és megelőzésében.