A legfrissebb NASA és NOAA jelentések alapján 2024-re a Dél-pólus felett található ózonlyuk mérete jelentősen csökkent az előző évekhez képest. Az ózonlyuk figyelését 1992-ben kezdték meg a montreali jegyzőkönyv életbe lépését követően, és az idei évben a hetedik legkisebb az eddig megfigyeltek közül.

Az ózonréteg, amely a sztratoszférában helyezkedik el, láthatatlan pajzsként védi a Földet a Napból érkező káros ultraibolya sugárzástól. A magas UV-szintek súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak: bőrbetegségeket, szürkehályogot, valamint károsíthatják az ökoszisztémákat is. Az 1970-es években fedezték fel, hogy a klór-fluor-szénhidrogének (CFC-k), amelyeket hűtőközegként és aeroszol hajtógázakként használtak, eltüntetik az ózonréteget.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja által 1989-ben tető alá hozott montreali jegyzőkönyv hatékonyan csökkentette az ózonréteget károsító anyagok előállítását 197 ország közreműködésével. E felhívás ellenére a légkörben lévő CFC-k mennyisége még mindig jelentős, mivel ezek a gázok évtizedekig megmaradhatnak.

A legfrissebb statisztikák szerint az ózonlyuk legnagyobb kiterjedése szeptember 28-án 22,4 millió négyzetkilométer volt, ami több mint ötöde az Európai Unió területének. Jelenleg az ózonlyuk átlagosan 20 millió négyzetkilométeres, a legnagyobb terjedése pedig 2000-ben 28,4 millió négyzetkilométer volt. Ez a zsugorodás a légkörből csökkenő CFC-k mennyiségének és az Antarktisz felé érkező ózonfeleslegnek tudható be.

2024-ben az ózonlyuk súlyossága az előző három évtized átlagához képest alatta maradt, de az ózonréteg teljes helyreállítása még messze van - mondta Stephen Montzka, a NOAA vezető tudósa.

Az optimista előrejelzések szerint a jelenlegi trendek alapján 2066-ra rendeződhet teljesen az ózonréteg állapota. De vajon tényleg elérjük ezt a célt? Érdemes figyelemmel kísérni a következő éveket, mivel a bolygónkra gyakorolt hatásai mindenki számára fontosak.