Az elmúlt évtizedekben óriási fejlődés történt a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésében, különösen a perioperatív időszakban alkalmazott immunterápiás és célzott terápiás módszerek terén. Ezek az új protokollok radikálisan javítják a betegség előrehaladását és az általános túlélési esélyeket, miközben minimalizálják a mikrometasztatikus betegség kockázatát.

A nem kissejtes tüdőrák a világ egyik vezető halálozási oka a daganatos megbetegedések között. A korai stádiumban végzett sebészeti rezekció hatékony kezelés, azonban sajnos a kiújulási arány továbbra is magas. Az utóbbi évek kutatásai az immunterápiás és célzott terápiás módszerek perioperatív alkalmazására fektették a hangsúlyt, hogy csökkentsék a relapszus kockázatát és javítsák a hosszú távú túlélést.

Immunterápia szerepe:

Az immunellenőrző pont-gátlók (ICIs) segítik az immunrendszer válaszát a daganatsejtek ellen. Klinikai vizsgálatok, mint az IMpower010 és a KEYNOTE-091, kiemelték az atezolizumab és a pembrolizumab hatékonyságát az adjuváns terápia során. Ezen szerek alkalmazása jelentősen csökkenti a betegség kiújulásának esélyét.

Célzott terápiák:

Az EGFR-mutációt hordozó betegek számára az osimertinib használata átütő jelentőségű fejlődést hozott, amely jelentős előnyt biztosít a hosszú távú túlélés terén. Az ADAURA vizsgálat eredményei forradalmasították az adjuváns célzott terápia alkalmazását.

Neoadjuváns terápiás lehetőségek:

A kemoterápia és immunterápia kombinációja, mint a Checkmate 816 klinikai vizsgálat igazolta, hogy a neoadjuváns nivolumab és platina-alapú kemoterápia kombinációja jelentősen növeli a patológiás teljes választ (pCR) és az eseménymentes túlélést (EFS).

Adjuváns terápiák:

Az atezolizumab és pembrolizumab adjuváns alkalmazása jól mutatta, hogy jelentősen javítja a betegségmentes túlélést (DFS) a PD-L1-pozitív betegek esetében, míg az osimertinib nemcsak a DFS-t, hanem az általános túlélést is növeli az EGFR-mutációval rendelkező páciensek körében.

Jövőbeli kihívások és irányok:

A minimális reziduális betegség (MRD) és a keringő tumorsejt-DNS (ctDNA) alapú biomarkerek fontos szerepet játszanak az adjuváns terápiák hatékonyságának értékelésében. A személyre szabott terápiás protokollok tovább javíthatják a klinikai eredményeket, míg a neoadjuváns és adjuváns terápiák kombinációjának optimalizálása továbbra is aktív kutatási terület.

Összegzésül az immunterápiás és célzott terápiák integrálása a nem kissejtes tüdőrák perioperatív kezelésébe új korszakot nyitott. Az egyre bővülő klinikai adatok és a precíziós onkológia eszközei lehetővé teszik, hogy a betegek személyre szabott kezelést kapjanak, maximalizálva a gyógyulási esélyeiket. A multidiszciplináris megközelítés kulcsfontosságú a jövőbeli sikerekhez, és a szakmai közösség összefogása elengedhetetlen ahhoz, hogy minden páciens a legjobb ellátásban részesüljön.