Egy nemzetközi kutatócsoport új DNS-elemzést végzett a Vezúv 79-ben történt kitörésekor Pompejiben elhunyt áldozatokon. Az eredmények szerint a város lakóiról szóló, régóta fennálló elméletek alapjaiban tévesnek bizonyultak. A LiveScience tudósítása szerint ez a kutatás nemcsak a múlt rejtélyeit tárja fel, hanem új megvilágításba helyezi a római társadalom összetettségét is.

A Vezúv kitörése során a hamu alatt maradt áldozatok testét több mint 2000 év után fedezték fel újra. Az 1700-as években indult régészeti munka lehetővé tette, hogy Giuseppe Fiorelli módszerei révén gipszöntvényeket készítsenek a holttestek körüli üregekből, amelyeket a csonkok eltávolítása után hagytak maguk után. Ez a technika hihetetlen betekintést nyújtott abba, hogy milyen tragikus végzet várt a város lakóira.

A Current Biology folyóiratban publikált tanulmány szerint a kutatók összesen 14 öntvényt elemeztek, melyek közül öt DNA-t is sikerült izolálniuk. A DNS-analízis révén a Wissenschaftler megtudta, hogy az áldozatok között jelentős genetikai sokféleség volt, és a túlnyomó részük keleti mediterrán bevándorlók leszármazottja. Ez megerősíti azt az elméletet, hogy a Római Birodalom nemcsak hatalmas politikai egység volt, hanem kulturálisan változatos népességgel bírt.

David Caramelli, a kutatás társszerzője számos érdekes következtetést vont le a felfedezett maradványokkal kapcsolatban. Például a DNS-elemzés eredményeként kiderült, hogy az arany karkötőt viselő felnőtt, aki egy gyermeket tartott a kezében, valójában nem anya és gyermeke volt, ahogy azt korábban sokan gondolták, hanem egy férfi és egy fiatal fiú, akik között semmilyen rokoni kapcsolat nem állt fenn.

Ez a felfedezés felveti a kérdést, hogy a korábbi tudósok és kurátorok mennyire manipulálhatták a sírok elhelyezkedését és az áldozatok pózait, hogy azok illeszkedjenek egy előre meghatározott narratívába. Caramelli hozzátette, hogy nemsokára további 168 pompeji áldozat DNS-ét fogják elemezni, amely újabb betekintést adhat az ókor e különleges időszakának társadalmi leheletébe.

Ez a tanulmány tehát nem csak a Pompeji áldozatainak történetét árnyalja tovább, hanem bemutatja a régészet és a modern tudomány hogyan működhet együtt, hogy feltárja a múlt titkait. A következő hónapokban várható további eredmények izgalmas lehetőségeket kínálnak a hódító római világ megértéséhez.