Az Economx cikke alapján egy különleges jogi ügy zajlik Massachusettsben, ahol a legfelsőbb bíróság Bruce Johnson exvőlegény javára döntött. Caroline Settino, aki a drága ékszert szerette volna megtartani, most kénytelen visszaadni az eljegyzési gyűrűt, miután a vőlegény lemondott az esküvőjükről.

A bíróság döntése érdekében kiemelt jelentőségű volt, hogy a jegygyűrűk visszaszolgáltatása ügyei manapság a legelőkelőbb jogi viták közé tartoznak az Egyesült Államokban. Nicholas Rosenberg, a nő ügyvédje, kiábrándítónak nevezte a bíróság döntését, és egyelőre nem kívánta kommentálni az ügy hátterét az ismert hírszolgáltatóknak.

A jogi precedens 1959-ből származik, ami szerint az eljegyzési gyűrű visszakövetelhető az ajándékozótól, amennyiben a felbontás nem az ő hibájából történt. magyarán: ha a férfi szakított a nővel az esküvő előtt, akkor a nő képes lett volna megtartani a gyűrűt, különösen, ha a szakítás okát nem rá lehetett kenni.

A pár 2017-ben szakított, amikor Johnson, különféle hívásos üzenetek alapján, úgy érezte, hogy Settino megcsalja őt. A nő ezt határozottan tagadta, és kijelentette, hogy a kétségbe vont férfi csak régi barátja. Johnson, hogy visszaszerezze a 70 ezer dolláros gyűrűt, 2018-ban fordult a bírósághoz, ám a döntéshozók úgy ítélték meg, hogy nem volt elég bizonyíték a csalódásos kapcsolat hátteréről.

Az ügyvédje szerint az ügyet kezelő bíróságnak be kellene tartania a Montanai Legfelsőbb Bíróság 2002-es döntését, amely a gyűrűk visszaszolgáltatását tiltotta meg. A massachusettsi bíróság azonban ezt elutasította, arra hivatkozva, hogy a közfelfogás szerint az eljegyzési gyűrűk ajándékok, melyek a tervezett házasságkötéstől függenek.

Ez az eset felhívja a figyelmet a jogi eljárások szövevényességére és az érzelmi következményekre is, amit a kapcsolat felbontása okoz. Mennyire igazságos az, hogy egy eljegyzési gyűrűt vissza kell adni, ha a felbontás nem a nő hibájából történt? Az ügy jogi és érzelmi aspektusai továbbra is heves viták tárgyai lehetnek a nyilvánosság előtt.