Radó Sándor 1899. november 5-én született Újpesten, egy kispolgári zsidó családban. Édesapja, aki 1908-ban magyarosította nevét, sikeres parkettagyáros és nagykereskedő volt. Az ő nevelése alatt Radó már fiatal korában kiemelkedő oktatásban részesült, sok nyelvet és zenét tanult, ami hozzájárult a későbbi életpályájához.

Érettségi után katonai szolgálatra lépett, és közben jogot is tanult Budapesten. A 1918-as őszirózsás forradalom után belépett a kommunista pártba, és a Tanácsköztársaság alatt politikai biztosként dolgozott. A kommün bukása után Bécsbe emigrált, ahol a szovjet távirdai iroda elnökhelyettese lett.

Radó Sándor 1924-ben Moszkvába költözött, ahol tudományos és újságírói tevékenységet folytatott. Ő szervezte meg a Szovjet Hírügynökség külföldi irodáját Berlinben, és megalapította a világ első térképezői sajtóügynökségét, amely a nemzetközi sajtót informálta a legfrissebb térképekkel.

1935-ben Moszkvában találkozott Urickij tábornokkal, a szovjet katonai hírszerzés vezetőjével, aki felajánlotta, hogy hírgyűjtőként dolgozhat nekik. Radó 1936 májusában Svájcba költözött, ahol hírszerzési tevékenységet végzett, és a szövetségesek számára értékes információkat szerzett.

Svédország hírszerzői hálózatán keresztül széles kapcsolatokat alakított ki, beszélt számos nyelven és levelezett több vezető földrajztudóssal. Hírnevét nemcsak tudományos munkájának, hanem merész hírszerzési akcióinak is köszönhette.

Radónak nyolc éven át sikerült megőrizni hírszerzői aktivitását, és információkat küldeni a Szovjetuniónak, különösen a második világháború idején. 1943 tavaszán a Sztálingrádi csata után elismerésben részesült, megkapta a Lenin-rendet.

1944 nyarán a svájci hírszerző csoportja lebukott, és Radónak illegalitásba kellett vonulnia. A francia partizánok segítségével Párizsba utazott, de a bíróság itthon 15 évnyi száműzetésre ítélte.

A háború után Moszkvába utazott, ahol tíz évet töltött munkatáborokban, mivel "nyugatos" múltja miatt gyanúsnak találták. Feleségei mindketten súlyos betegségben elhunytak. 1955-ben, miután sok rokona a holokauszt áldozatául esett, hazatérhetett Magyarországra.

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hatóságának vezetője lett, emellett gazdasági földrajzi tanárként és az MTA földrajzi és kartográfiai bizottságának elnökeként tevékenykedett.

Radó életének végén, 1981 augusztusában hunyt el Budapesten, de munkásságát sokáig emlékeztek. 1971-ben Dóra jelenti címmel megjelentek visszaemlékezései, de a cenzúrázás után sok részlet kimaradt. A kibővített kiadás csak 2006-ban látott napvilágot. Emellett Bán Róbert rendezett filmet Radóról, amely a hírszerző életét és tevékenységét dolgozta fel, Bodrogi Gyula főszereplésével.

Radó Sándor titkokkal teli élete és tudományos munkássága példaként áll előttünk, bizonyítva azt, hogy a hírszerzés is lehet tudományos felelősségteljes tevékenység.