Ország

"Otthonom a nyomor, de a remény sosem szűnik meg! – Ki tart ki a végsőkig?"

2024-12-25

Szerző: László

Tatabányán, a hírhedt Mésztelepen járunk, ahol sok gyerek sosem hagyta el a telepet. A helyiek mesélik, hogy egyszer egy buszt béreltek, és elvitték őket a kalandparkba, ahol úgy néztek körül, mintha más bolygóra kerültek volna. Ezek a gyerekek a legapróbb örömöknek is örülnek, hiszen alapvető dolgokkal sem rendelkeznek.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét Pontja itt működik, ahol az élet nyomorúságai között próbálnak segíteni a helyieknek. A környék sivár, a romos házak mellett szinte semmi sincs, a legközelebbi bolt is csak hitelre árul apróságokat. A háttérben a régi bányák omladozó épületei állnak, a telepen pedig sok gyerekzsivaj és illatos palacsinta készül.

A Szeretetszolgálat évente különböző programokat szervez, mint például falmászás, táborozás és táncos foglalkozások, amikkel igyekeznek a fiataloknak megmutatni, milyen lehetőségeik vannak a telep határain túl. E tevékenységek révén sokan megtapasztalják, hogy van élet a megszokott keretek között.

Nemrég az NKS (Nem Közzétett Sáv) rap zenekar látogatásáról szóló programot rendeztek, ahol a fiatalok közösen szöveget írhatnak. A zenekar már másodjára látogatott el ide, hogy inspirálják a gyerekeket, akik egy kicsit rapperré válhatnak, miközben az életük nehézségeivel is szembenéznek.

Tatabányán található három szegregátum, köztük a Mésztelep, ahol a bányák bezárása óta a helyi közösség élete gyökeresen megváltozott. A bányászat egykor jó megélhetési lehetőséget biztosított, de a bányák bezárása után a telep kihalni látszott. A máltai szeretetszolgálat 2012-ben érkezett, hogy segítsenek a helyi lakosoknak, például az áramlopások problémájával foglalkoztak, hogy ezzel is csökkentsék a balesetek számát.

A város célja a Mésztelep felszámolása, ami komoly kihívás, mivel sokan, például idősek, már nem tudnak - vagy nem akarnak innen elköltözni. A Jelenlét Pont fontos szerepet játszik a közösség életében, itt lehet telefonálni, mosni, melegedni, és olyan programokat szerveznek, amik a közösség összetartását erősítik.

A helyi lakosok jelentős része alulképzett, gyakran munkanélküliek, így a körülmények javulása érdekében a gyerekeknek kell példát mutatniuk. Andrea, a programvezető elmondja: "Fókuszálnunk kell a gyerekekre, hogy megmutassuk nekik a kivezető utat."

A szociális munkások mindennapi küzdelmeik során sok nehézséggel szembesülnek, de a közvetlen jelenlétük segíti, hogy a helyiek bizalommal forduljanak hozzájuk. A siker számukra az, ha egy gyerek sikeresen elvégzi az iskolát, vagy ha egy család képes elköltözni a környékről. Fontos számukra, hogy a gyerekek láthassanak egy másfajta életet, és tudják, hogy van kiút a nyomorból.