2010-ben Orbán Viktor a magyar nyelv "varázslatos módon" PPP-nek nevezett konstrukcióját kudarcnak minősítette, bejelentve, hogy a kormány felfüggeszti a köz- és magánszektor partnerségi (PPP) megállapodásokat. A Fidesz kormánya a PPP-kritikájával többnyire jogos észrevételekre alapozta álláspontját, hiszen gyakran derült ki, hogy ezen szerződések nem hozták meg a várt állami előnyöket képest a magánszereplőknek, akiket a felmerült költségek nem terheltek úgy, mint az állami oldal képviselőit.

Bár a Fidesz kormánya eleinte valóban eltávolította a PPP modelleket, az idő múlásával a helyzet drámaian megváltozott. Az állam egyre inkább visszatér a magánszereplőkkel való együttműködéshez, például a Mol újra megkapta a hulladékgazdálkodási feladatokat a MOHU keretein belül, míg egy Mészáros Lőrinc és Szíjj László által vezetett konzorcium felelős a több ezer milliárdos forgalmat generáló autópályák fenntartásáért.

Lázár János legújabb ötlete, mely szerint a pályaudvarok környékének 99 évre magánkézbe adása a korábban átkozott PPP-k újjáélesztése, szintén megmutatja, hogy a kormány visszatér a korábban elutasított technikákhoz. A múltban kedvezőtlen tapasztalatokat, mint például az M5-ös autópálya fejlesztése, elfeledve újból a magánpartneri szerződésekből próbálnak vennie az állam.

Ezenkívül a Magyar Rádió által készített riport alapján a híres Lánchíd építése is egyfajta PPP keretein belül zajlott, jól mutatva, hogy a köz- és a magánszektor közötti együttműködés nem egy új találmány. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter már 2005-ben is hangsúlyozta a magánberuházókkal való együttműködés fontosságát.

A rendszerváltás után számos PPP-beruházás történt Magyarországon, amelyek közül kiemelkedett a Művészetek Palotája, amelyről Orbán Viktor első kormányzása alatt döntöttek. A visszatekintés nyomán kiderül, hogy az államnak még most is jelentős költséggel kell számolnia az ilyen megállapodások miatt.

Ellentétben a 2002-es balliberális kormányok idején tapasztalt korszakkal, ahol urgent projektek indultak el, a Fidesz-kormány mára az állami tulajdont is megpróbálta visszaszerezni. Ennek során közel 2000 milliárd forintot költöttek a privatizált cégek részvényeinek visszavásárlására, többek között a Budapest Airportra és a Vodafone-ra.

A hulladékgazdálkodás terén a kormány 35 évre koncessziós alapon a MOHU-t bízta meg, ami összhangban van a PPP-k újbóli alkalmazásával. A döntés mögött álló érvek nem mindenki tetszését nyerték el; a kritikusok a piac monopóliumának fennmaradását hangsúlyozzák.

Kiemelendő, hogy az állam most cégeket privát szektorral való együttműködéssel kíván a régi-új PPP-modellekhez hasonlóan működtetni. A vasúti pályaudvarok kérdése is felmerült, ahol a cél a fenntartás és a javítás költségeinek csökkentése. A kormány azzal érvel, hogy ezáltal a költségeket át tudja helyezni a magánszektorra.

A fejlemények alapján a jövő Magyarországán elmondható, hogy a kormány visszatér az elődei módszereihez, amelyekkel már a 2000-es évek közepén is próbálkozott, és úgy tűnik, hogy ennek könnyen lehetnek kedvezőtlen következményei, ahogyan az előző kormányzások során is, amelyből a magánbefektetők profitáltak. Ez jövőben is kérdéseket vet fel, hogy valójában kik és milyen feltételek mellett nyerik el a jövőbeli PPP-szerződéseket.