Az ókori kereskedelem és gazdasági gyakorlatok megértéséhez elengedhetetlenek a különböző történeti források, amelyek nem csupán a hatalmas uralkodók tetteiről, hanem a hétköznapi emberek életéről is árulkodnak. Ilyen rendkívüli forrás a Nanni nevű babilóniai vásárló panasza, amely a legkorábbi ismert panaszlevélként is számon tartott dokumentum.

Ez a levél az i.e. 1750 körüli időszakra datálható, és a babilóniai kereskedő, Éa-násir botrányos ügyleteiről számol be. Nanni további panaszai között szerepelt, hogy Éa-násir kiváló minőségű rézrudakat ígért, de végül silány termékeket adott át, sőt, a megállapodásban foglalt pénzt is el akarta tőle venni.

Nanni, azaz a panaszos haragját fejezi ki, és úgy tűnik, hogy nem csupán az áruk minősége miatt, hanem Éa-násir tiszteletlen viselkedése miatt is. Modern tapasztalataink alapján sokan az üzleti életben hasonló érzésekkel találkoznak, így Nanni panasza sok mai fogyasztó számára is ismerős lehet. Az élénk levelezés nem csupán Nanni és Éa-násir kapcsolatába vezetett, hanem azt is megmutatja, hogy a régi Mezopotámiában mennyire bonyolult kereskedelmi rendszerek működtek.

Az ókorban a gazdasági kapcsolatok már széleskörűek voltak, és bár a globalizáció fogalma manapság különösen aktuális, a történeti bizonyítékok arra utalnak, hogy már a bronzkorban is léteztek olyan kereskedelmi kapcsolatok, amelyek széles területeket öleltek fel, lehetővé téve különböző áruk és szolgáltatások cseréjét.

Ismeretes, hogy Éa-násir, akinek a neve mára a legrosszabb üzletemberként vált ismertté, több kereskedővel is kapcsolatban állt, és bár kezdetben elismert potensiális kereskedőnek számított, az általa végzett ügyek botrányai miatt visszaesett. Ezen kívül az is kiderült, hogy nem csupán Nanni volt az, aki panaszt tett Éa-násir ellen; más kereskedők is kritikát fogalmaztak meg vele kapcsolatban, és számos levelezés zajlott a korabeli kereskedelmi gyakorlatokról, amelyek különösen figyelemre méltóak.

Végül azonban Éa-násir népszerűsége csökkent, és karrierje lassan hanyatlásnak indult. A levelek tanúsága szerint a problémás ügyletek és a fedezetlen ígéretek következményeként a kereskedő elveszítette üzleteinek túlnyomó részét, sőt, otthona egy része is a szomszédos épületbe építésre került. Így a történet végül is egy figyelemreméltó példája annak, hogy a kereskedelem hogyan ötvözte a megbízhatóságot, etikát és a közösségi beágyazottságot a régi Mezopotámiában. Az ókor legrosszabb üzletembere cím tehát nem csupán csábító, de egyúttal figyelmeztető üzenettel is bír: a szavahihetőség és az üzleti erkölcs minden korszakban kulcsfontosságú.